A sarkkutatóknak összetöpörödik az agyuk

A hosszú izoláltsággal, bezártsággal járó kiküldetések, például az antarktiszi telet is magába foglaló kutatómunka bizonyos agyterületek zsugorodását eredményezheti. Erre jöttek rá a berlini Charité egyetemi kórház kutatói, miután megvizsgáltak kilenc sarkkutatót, akik 14 dermesztő hónapot töltöttek a Déli-sarkon - számolt be róla a Live Science nyomán az index.hu.

Az orvoscsapat szkennelte a sarkkutatók agyát a küldetés előtt, illetve utána is, és ekkor regisztrálták egyes agyrészek méretcsökkenését. Különösen a memóriában, illetve a tanulásban központi szerepet játszó hippokampusz veszített jelentősen térfogatából. Az orvosok ebből arra következtetnek, hogy az elzártság miatt a sarkkutatók agya nem kapta meg a szükséges stimulációt ahhoz, hogy fenn tudja tartani a hippokampusz méretét. A hippokampusz emellett az érzelmi viselkedés szabályozásában, illetve a kommunikáció hatékonyságának megőrzésében is fontos szerepet játszik. Vagyis a méretcsökkenés e funkciókat is hátrányosan érinthette.

Elutazásuk előtt az MRI felvételeken kívül megmérték  a sarkkutatók szervezetében az agyi neurotróp faktornak (BDNF) nevezett fehérje koncentrációját. E fehérje elősegíti az új idegsejtek képződését, és összekapcsolódását.

A teljes misszió során rendszeresen mérték a BDNF szintjét a kutatóknál, és kognitív teszteket is végeztettek velük (valamint ugyanezeket elvégezték kilenc kontollszemélyen, akik nem utaztak az Antarktiszra). Az eredmények szerint a sarkkutatóknak jobban csökkent a hippokampusz-térfogatuk, illetve a BDNF koncentrációja, mint az átlagembereknek.