A serdülőknél szinte minden kikapcsolódási formát kiszorított

Soha nem látott összefogást indított el a Bethesda Gyermekkórház annak érdekében, hogy a szülőket mozgósítva visszavezessék az ifjúságot egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, offline gyerekkorhoz. Hogy mi verte ki annyira a biztosítékot negyven szakmai szervezet munkatársainál, hogy közös, határozott állásfoglalás fogalmazzanak meg? A gyerekek megdöbbentő mennyiségűre nőtt képernyőideje. Arról, hogyan szembesülnek a jelenség következményeivel a különféle ambulanciák orvosai és milyen megoldást kínál a problémára a Bethesda csapata, Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiátert, a kórház tudományos igazgatóhelyettesét kérdezte a Válaszonline.

Úgy véli, az ön gyereke nem lépi át az elfogadhatónak tartott napi képernyőidőt? A megérzéseire hagyatkozik, vagy lemérte, összesen hány órát tölt okostelefon, laptop, tablet és tévé előtt egy nap? Ha egyszer veszi a fáradságot és összeszámolja, minden bizonnyal megdöbbenéssel fogja konstatálni, hogy messze fölötte van a végeredmény a szakemberek által még tolerálhatónak mondott határértéknek. Sőt, könnyen lehet, hogy a káros határt is meghaladja. 

Mivel egyre több szakrendelésen jutottak arra a következtetésre, hogy a gyerekek különféle panaszainak hátterében a túl magas képernyőidő áll, a Bethesda Kórház munkatársai széleskörű szakmai fórumot kezdeményeztek idén tavasszal. A problémaközpontú tanácskozás eredményeként (amelybe több mint 40 országos szervezet munkatársait vonták be) kerek perec kimondták: a digitális eszközök használatának drámai növekedése ma már nemcsak nevelési, de egészségügyi és társadalmi kérdés. Az itt született szakmai állásfoglalásban kutatók, egészségtudományi szakemberek, a pedagógia és a pszichológia szakértői, civil szervezetek tagjai és politikai döntéshozók fogalmazták meg, hogy „a képernyő előtt töltött idő jelentős kockázatokkal járhat: hatást gyakorol többek között az idegrendszer, az érzelemszabályozás és számos egyéb terület fejlődésére”.

A komoly szakirodalmi jegyzékkel alátámasztott állásfoglalás tíz pontban rögzíti azokat az alapelveket, amelyekhez jó lenne tartani magunkat és gyerekeinket. A dolog ugyanis úgy áll, hogy – ellentétben más függőségekkel –

a képernyőfüggőség esetében nem lehet felvetni a genetikai hajlam lehetőségét, ezért ha eljut a függőségig a gyerekünk, kizárólag minket terhel a felelősség.

Kemény szavak, nem véletlen, hogy nem is ezekkel kezdi Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház Neurodevelopmentális ambulanciájának főorvosa, akit azért kerestünk fel, hogy a kórház által indított képernyőidő-csökkentő programról kérdezzük. Ám mielőtt rátérnénk erre, lássuk, mekkora is a gond!

Azt a vészjósló intést, hogy „ebből baj lesz!”, körülbelül az okostelefonok megjelenése óta hallhatjuk, bizonyos mértékig immunisak is lettünk rá, ami részben nyilván önfelmentés, hiszen felnőttként mi is belekerültünk az online kommunikáció csapdáiba...

A teljes információ a cikkben.