A sérült embereknek nem sajnálatra van szükségük

Tagjaik nagy része megyénkben él – körülbelül százhúsz családdal vannak kapcsolatban –, akik kevés szabadidejüket feláldozva, térítésmentesen dolgoznak. A sérült emberek mindennapjairól nem könnyű beszélni, gondolhatnánk, de a szövetség tagjai – akik mindannyian érintett szülők – megpróbálják a lehetetlent: eltüntetni a társadalmi előítéleteket – olvasható a heol.hu portálján.

Domán Zoltán, a szülőszövetség elnöke célkitűzéseikről így nyilatkozott: Ma Magyarországon több százezer fogyatékkal élő ember van, akik alapvetően négy, nagy, országos szervezetbe tömörülnek. Mi azért hoztuk létre a szülőszövetséget, mert előtte egyik társadalmi szervezet sem karolta fel a legsúlyosabb állapotú emberek problémáit. Célunk, hogy a halmozottan sérülteknek, fogyatékosoknak és családjuknak segítséget nyújtsunk társadalmi, erkölcsi, anyagi problémáik megoldásában, képviseljük érdekeiket az állami és a civil szervezetek körében.

Tagjaink nagy része Heves megyében él – körülbelül százhúsz családdal vagyunk kapcsolatban –, akik kevés szabadidejüket feláldozva, térítésmentesen dolgoznak. Szomorú, ha egy szülőnek sérült gyermeke van, de ezt fel kell dolgozni, ezzel együtt kell élni. Mi mindannyian vállaltuk azt, hogy gyermekeinket odahaza, családban neveljük fel. Az egyesületünk közös programokat is szervez, rendszeresen tartunk egymás között beszélgetéseket: apa-, anyaklubot. Kölcsönösen segítjük egymást. Nagyon fontos, hogy az egészséges hozzátartozókat tehermentesítsük, hogy ne váljanak ők is sérültté. Az édesanyák többsége általában magára marad – közölte a lesújtó adatot Domán Zoltán, hozzátéve azt is, egyesületükhöz mindössze húsz apuka tartozik.

Domán Zoltán felesége, Ágnes elmondta: három gyermekük van, a legkisebb fiuk, Dénes 11 éves, jelenleg kint van a szalaparti gyakorló iskolában. Nagyon szép kisfiú, de egy háromhónapos csecsemő szintjén van. Veseproblémái voltak, hatéves koráig nagyon szépen fejlődött, aztán jött az epilepszia, ami nagyon lerontotta az állapotát. A legnagyobb lányuk, Dorina húszéves, Dani pedig tizenhat. Ők ebben nőttek fel, és annyira elfogadták ezt a helyzetet, hogy sokszor ők vigasztaltak minket – tette hozzá Ágnes.

Nem kell félni a sérült emberektől – egészítette ki Zoltán –, bárkivel előfordulhat egy pillanat alatt, hogy tolószékbe kerül. Mindenkit a saját helyzetéhez kell viszonyítani, és így helyre tudunk tenni dolgokat.