A sportorvoslás a népegészségügy alapját adó modell

Újra híre van a sportkórháznak, a sportorvosi szakmának rangja, s kiépült egy új informatikai hálózati rendszer is, amire most már bármi ráépíthető. Dr. Soós Ágnes, az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) nemrégiben újra kinevezett főigazgatója azt mondja, a legnagyobb teljesítmény mégis az volt, hogy egy magára hagyott közösséget sikerült összekovácsolni, egy szétdarabolásra szánt intézményt egységesíteni, ahol most minden szereplő tudja, hogy helye van a gyógyításban, az egészségmegőrzésben egyaránt - olvasható az elitmed.hu portálon.

– A hatósági jogkörrel rendelkező sportorvos szűr, dietetikai, pszichológiai tanácsot ad, mozgáskultúrára oktat, azaz népegészségügyi feladatokat lát el – mondja a főigazgató. – Ha ehhez adott egy jó számítástechnikai háttér, a háromszázezer leigazolt sportolón keresztül bevonható a család, így már 3 milliós populáció érhető el, s ez egy apró lépés a tízmillió felé. A sportorvosi hálózatra ráépíthető az iskolaorvosi rendszer, amely megerősített iskolai védőnői hálózat mellett a teljes népegészségügyi programot felölelhetné. Nem titkolt célom, hogy mind több gyerekorvost vonjak be a sportorvoslásba, egy sportorvosi szemléletű gyerekgyógyász ugyanis sokkal könnyebben kerül közel az aktív sportot éppen elkezdő, hat éves kis tornászokhoz, úszókhoz, labdajátékokat választókhoz.

A sportoló nem egyszerű beteg. Az ő szeme előtt csak a teljesítmény és az aranyérem lebeg. Ha felkeresi az intézményt, akkor végigvezetik a teljes rendszeren, az ambulanciától a diagnosztikán keresztül a műtőig, majd következhet a rehabilitáció. Lehetetlen helyzeteket teremtett volna, ha különválasztják a fekvő- és járóbeteg-ellátó részlegeket. Huszonhárom szakmában háromszázezer esetet látnak el évente. A rehabilitáció 98, a fekvőbeteg-ellátás 110, míg a járóbeteg-ellátás 120 százalékos kihasználtsággal működik.

A teljes interjú az elitmed.hu portálon olvasható.