A degradálóan alacsony segély nekem azt üzeni, hogy nem vagyunk értékesek, érdekesek az állítólag családbarát kormány számára.
Napi 24 órában dolgoznak, megállás még éjszaka sincs. Fejlesztenek, tornáztatnak, emelgetnek, etetnek, pelenkáznak, és közben viszik a háztartást, mint a többi dolgozó nő. A különbség annyi, hogy az ő munkahelyük az otthonuk, ahol gyakran évtizedeken keresztül ápolják súlyosan sérült gyereküket, hozzátartozójukat. Magyarországon ez 12 ezer családot érint, a kormány szerint azonban ők nem munkát végeznek, ezért munkabér helyett segélyt kapnak. Abból is megalázóan keveset – írja az Abcúg.hu.
“Az, hogy az ápolási díj segély, azt jelenti, hogy ha megbetegszem, és esetleg leszázalékolnak, nem kapok semmit, nem lesz rokkantnyugdíjam, hiszen nincs munkaviszonyom. Ha megszorulnék, egy fillér kölcsönt nem ad senki, hisz nincs fizetésem. És ha nyugdíjba megyek, valószínűleg éhezni fogok" – mondja egy érintett anyuka.
Csordás Anett, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület elnöke, aki maga is súlyosan sérült gyereket nevel otthon, szülőtársaival évek óta küzd azért, hogy változzon a helyzet, és a kormány tegyen valamit a jelenlegi, méltatlan helyzet megszüntetéséért. A Költségvetési Felelősségi Intézettel kiszámolták, hogy az államnak most havi nettó 97 ezer forintjába kerül egy súlyosan sérült gyerek gondozása bentlakásos intézményben. Ha a kormány megemelné az ápolási díjat havi nettó 97 ezer forintra, akkor ez összesen évente 6,1 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek. Eddig azonban erre nem jutott pénzt. A teljes írás itt olvasható