Bár számos program fut az oktatásban, az egészségügyben és a szociális ellátásban, amely a mélyszegénységben, vagy hátrányos helyzetben élők körülményein változtatna, azonban úgy tűnik, a nyomorba süllyedt embereknek nemcsak a minőségi életre, de a minőségi egészségügyi ellátásra is egyre kevesebb az esélyük. Önmagában az egészségügy nem képes az emberek egészségi állapotán javítani, a legújabb kutatások szerint már nem tíz, hanem csupán nyolc százaléknyi szerepe van ebben – derült ki többek között “A nyomor ellátása" címen szervezett továbbképző programon. A Magyar Faluegészségügyi Tudományos Társaság VIII. konferenciáján a leszakadó néprétegek, a mélyszegénység sajátos ellátási igényeit és közegészségügyi kihatásait járták körbe – írja a medicalonline.hu portálja.
Minél nagyobb egy társadalomban a gazdagok és a szegények közötti távolság, annál rosszabbak a leszakadó rétegek egészségügyi mutatói. A cigány férfiak 12,5, a nők pedig 11,5 évvel rövidebb ideig élnek, mint a többségi társadalom tagjai, aminek okát az alacsony iskolázottságban, a munkanélküliségben látja dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének (HGYE) korábbi elnöke.
A szociális hátránnyal összefüggő betegségek között Huszár doktor megemlítette a várandósság alatti alacsonyabb súlygyarapodást, az alacsonyabb születési súlyt és a magasabb csecsemőhalálozást. Jellemző az alultápláltság melletti elhízás, az enterális infekciók háromszor, a felsőlégúti fertőzések pedig négyszer gyakoribbak a cigány gyermekek körében. Nem csak többségi társadalomban, de a roma populációban is változó a szoptatási hajlandóság, ennek következtében rossz a gyermekek egészségi állapota. Mivel a tápszerek a nyomorban élők számára megfizethetetlenek, tehéntejjel pótolják, a korai tejfogyasztás miatt azonban sok kisgyermek küszködik allergiás problémákkal.
A rossz egészségi állapotban lévő, jellemzően kistelepüléseken élő társadalmi rétegek helyzetét tovább rontja, hogy míg a fővárosban aránytalanul sok, vidéken lassan megszűnik a házi gyermekorvosi ellátás, annak ellenére, hogy a HGYE az elmúlt közel két évtizedben folyamatosan igyekezett felhívni a szakpolitika figyelmét az utánpótlás hiányára, és a praxisok kiürülésére.