A szike és a csavar mögött van egy ember

Ma a Szegedi Tudományegyetem Traumatológiai Klinikájának tanszékvezetője Varga Endre, aki a delmagyar.hu azon kérdésére, hogyan és miért választotta az orvosi pályát, így válaszolt: Szüleim orvosok voltak, édesapám sebész, édesanyám gyermekgyógyász. Óhatatlanul szóba került a munkájuk az esti vacsoráknál, amely hatással volt rám. Nem mindig voltam biztos abban, hogy orvos leszek, voltak kilengéseim más irányba.

A mérnöki pályán is elgondolkodtam. Az egyetemen már tudtam, hogy műtéti szakmát választok. Fiatalkoromban szerettem a kézügyességet igénylő elfoglaltságokat: a hajómodellezést, szobrászkodást, rajzolást, barkácsolást. Gimnazistaként országos szobrászbajnokságot nyertem. A szobrászathoz, csakúgy, mint a sebészethez, képzelőerő, kreativitás, kézügyesség kell. Egyetem után aztán a baleseti sebészetet választottam, mert úgy éreztem, ez az igazi kihívás, a mindennapi megmérettetés. A baleseti sebészet az orvoslás legszebb területe. Gyors döntésre, azonnali cselekvésre van szükség. Nincs idő hezitálni, mert az a beteg életébe kerülhet – húzta alá a tanszékvezető.

A sebészet is művészet, a baleseti sebészet pláne, hiszen összetört emberekből kell munkaképes embereket „kreálni", amely néha nagyon-nagyon nehéz. Ehhez elengedhetetlen a kreativitás. Vannak típusbeavatkozások, de minden sérülés különböző. Ami másképp esik szét, azt másképp kell összerakni. A mai ellátási rendszer nem ugyanolyan, mint 30 éve, amikor csak az anatómia helyreállítására törekedtünk. Ha én egy pici sejt vagyok, akkor majdnem mindegy, hogy a vonatkerék tesz tönkre vagy a sebész kése, fúrója. A nagy föltárással, heroikus beavatkozással járó műtétek sokat ártanak a szervezetnek. Ma már nem az a jó sebész, aki nagy metszésekkel dolgozik, hanem aki minél kisebbel. Matematikában egy fiatal is lehet géniusz. A sebészetben is el lehet érni fiatalon sikereket, de a tapasztalat sokat számít. Ezért tekintettem mindig tisztelettel, elismeréssel és szeretettel a mestereimre – jegyezte meg Varga Endre.

Amikor tavaly kinevezték a traumatológiai klinika élére, Varga Endre kiemelte: szeretné amerikai, kanadai mintára átalakítani az oktatást – húzza alá a portál. Ezzel kapcsolatban a sebész elmondta: – Külföldi tanulmányutaim során azt tapasztaltam, hogy az ottani oktatás készségfejlesztésen alapul. A német típusú szakorvosképzésben le kell igazolnunk egy bizonyos műtéti számot. Ezt minden sebésznek meg kell csinálnia. Az amerikai, kanadai megközelítés annyiban más, hogy ott a készséget nézik és osztályozzák. Ha vezetni tanulunk, egy sofőrnek elég 10–20 óra, míg a másiknak száz is kevés, hogy megtanulja a mozdulatokat. Ez a sebészeknél is így van.

A legnagyobb elismerést és motivációt a betegek adják. Mindemellett rendkívül fontosnak tartom az oktatást is. Egy sebész élete során 10–20 ezer beteget operál. De ha ugyanennyi fiatal hallgatót oktat, akik majd szintén 10–20 ezer embert operálnak meg, akkor sokkal értékesebbé válik az üzenet és a tudás, amelyet átad. A nemzetközi fórumokon, konferenciákon folyamatosan tanul az ember, és nem feltétlenül a fejlett országbeli kollégáktól – tette hozzá Varga Endre.