Ha az állam végletesen el akarja gyengíteni önmagát, akkor ez helyes útnak látszik.
A Fidesz úgy került hatalomra, hogy az előző kormány társadalmi konszenzus nélkül akart hozzányúlni a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerhez. A kormány most éppen erre készül. De miért hallgat mindenki? - írja a válasz.hu publicistája.
Annyi tudunk, hogy a kormány előállt egy bürokráciacsökkentő csomaggal, nyilván jól tette, van éppen elég lenyirbálandó vadhús az államapparátuson. Ám meghökkentő, hogyan kerültek bele ebbe a csomagba az állam ellenőrzési és finanszírozási feladatait ellátó szervek, mint az egészségbiztosító, a nyugdíjbiztosító vagy a tisztiorvosi hivatal.
A magyar egészségügy egyik legnagyobb gondja ugyanis éppen az, hogy ezeknek az intézményeknek nem adnak elég jogosítványt, illetve nem várják el a jogosítványok végrehajtását. Egy erős államnak erős tisztiorvosi hivatala van, amely határozott kézzel követeli meg például a kórházi fertőzések jelentését, és ha valamely intézmény mondjuk a nemzetközi átlag 50 százalékának megfelelő értéket sem jelent, ott ellenőriz, s vagy dicsér (mert tényleg így van) vagy szigorúan büntet (mert elhallgatták a tényeket). Nálunk viszont az jelent, akinek éppen kedve vagy megfelelő szakembere van, úgy sincs tétje a dolognak, mert az intézményenkénti adatok annyira megbízhatatlanok, hogy egyszerűbbnek látszik titkosítani őket.
Az egészségbiztosítónak pedig az volna a szerepe, hogy a rossz eredményességgel működő intézményeknél felmondja a finanszírozási szerződést, vagy legalábbis belengesse ezt, és a tisztiorvosi hatóság segítségével feltárja a rossz mutatók okait. Hogyan lehetséges például, hogy van olyan megyénk, ahol a combnyaktöréses betegek fele egy évvel a balesetet követően meghal, máshol pedig ez az arány 25 százalékos? Ha az állami egészségügy kulcsszereplőit ez nem érdekli, nem lépnek fel ellene, akkor ez örök életre így is marad. Kérdések a teljes cikkben