A születést nem lehet megállítani

Napi halálozási adatokra, megtelt hullaházakra, bezárt osztályokra figyel az ország, miközben van az egészségügynek egy szeglete, ahol az életet semmilyen veszélyhelyzet sem állíthatja meg. Bálint Balázs országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelő a Válasz Online-nak azt mondja: a járvány az ő munkájukat is elérte, tartalékaik fogyóban, de a szülés nem az a műfaj, „amit esetleg el lehet halasztani”. A budai Szent Imre Kórház egyik legismertebb orvosát, a Keresztény Anyasági Központ programvezetőjét a járványhelyzet értékelésén túl az elmúlt időszak legforróbb, szakmájába vágó vitáinak – lombik, hálapénz – kommentálására kértük. Bálint Balázs elmondja: van gondja az új egészségügyi törvény megfogalmazásával, hívő orvosként nem ítéli el a lombikprogramot, a szülészeti hálapénz pedig szerinte valójában nem is hálapénz. Nagyinterjút készített a Válaszonline.

– Mit éreznek a rendkívüli helyzetből?

– A szülés nem epeműtét, amit esetleg el lehet halasztani. Veszélyhelyzet ide vagy oda, a baba elindul. Ebből a szempontból tehát nem nagyon változott az életünk. Egyelőre az érvényben levő látogatási és szüléskísérési protokoll sem sokkal drasztikusabb, mint az influenzajárványnál. Egyedül talán a szigorú maszkviselés a különbség. Persze igazolt COVID-os szülő nő esetében azért más a helyzet.

– Maszkban vajúdnak a kismamák?

– Elvben igen, azonban ez nem könnyű, a szülés nehezítő körülmények nélkül is komoly fizikai teljesítmény, amihez ügyesen kell lélegezni. Mi, orvosok is rosszabb helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk arcokat, nehezebb a kommunikáció. Szerencsére az apás szülés engedélyezett, csak a látogatások nem. Jobb is, ha mindenki otthon van, nem a kórházban. Nem csak járványszempontból.

– Hanem?

– Most, hogy nincsenek látogatók, kiderült, milyen sok idejük van az anyukáknak. A látogatás kedves gesztus, de sokszor zavarja az anya-gyermek kapcsolatot. Nálunk a kórházban előfordul, hogy a nap folyamán több vendég is érkezik a váróba egy édesanyát meglátogatni és a babát megnézni. Erre most nincs lehetőség. Az anyák „jobb híján” a kicsikkel foglalkoznak. Nem is látok síró gyereket. Már csak az okostelefont kellene valahogy hátrébb szorítani a fontossági sorrendben.

– Átvezénylés vagy intézményi fertőzés sújtja önöket?

– Egyelőre nálunk nincs emberhiány, de semmi kétségem, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Több kollégánkat már átvezényelték COVID-ellátásba.

– Orvosokat?

– És bábákat. Ugyanannyi munkára kevesebben vagyunk, de az ellátás ebben a pillanatban nincs veszélyben. Viszont előfordult már, hogy egy kolléga családi okból szeretett volna műszakot cserélni, de rövid úton kiderült, hogy erről legfeljebb saját magával tud egyezkedni. Fogyóban vannak a tartalékaink. Ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk, nehogy megfertőződjünk. Bár, ahogy nézem a tendenciát, minket is utolér a járvány, nincs mese.

– Biztos benne?

– Oké, hogy van maszk, oké, hogy odafigyelünk, de mégis csak kórházban dolgozunk, szoros kontaktban. Ha nem a vírus ér utol, akkor az átvezénylés. Ha holnap jön az utasítás, hogy nekem is mennem kell, akkor nincs mit tenni, ez szükséghelyzet. De egyelőre nem ezen gondolkodom, hanem azon, hogy gond nélkül fenn tudjuk tartani az ellátást.

„Nem ítélem el a lombikot”

– „A lombikprogramot teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból” – Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke október végén ezt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak. Szavait nagy felhördülés követte, és a témában megnyilvánult Novák Katalin családügyi miniszter is, aki határozottan kiállt a lombik mellett. Ön nemrég felszólalt volna a Katolikus Szeretetszolgálat és az EMMI által Természetes gyermekáldás címmel szervezett, a járványhelyzet miatt elhalasztott konferencián, ahol az „egyházi tanítás szerint elfogadható” módszereket mutatták volna be. Hívő orvosként kinek ad igazat: a püspöknek vagy a miniszternek?

– Könnyű dolgom van, mindkét oldalt meg tudom érteni. Mi több: bizonyos szinten egyet is tudok érteni mindkét oldallal.

A teljes interjú a portálon olvasható.