Szövődményben szenved az egészségügy

A magyar egészségügyis úgy fogadta a Covid-járványt, mint kilencvenéves a tüdőgyulladást. A beteg még él, de az orvosoknak mindent el kell követniük, hogy túlélje a kórt. Az évtizedek óta számos kihívással küzdő ellátórendszer a második hullámban kapott rengeteg lélegeztetőgépet, egy elbaltázott fizetésemelést, képzetlen műtőssegédeket és önkéntes egyetemistákat, a megnyugtató diagnózis azonban még várat magára, írja a 168 Óra. 

Az ellátórendszer igencsak drámai időszakot él át, valós helyzetére pedig a korrekt tájékoztatás híján leginkább abból lehet következtetni, ahogyan a benne dolgozók érzik magukat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése szerint rendkívüli mértékű pszichés stressz nehezedik a járványban érintett ápolókra és nővérekre. Körükben az öngyilkosság rizikója már a Covid–19 előtt is magas volt, egy kutatás szerint most minden negyedik egészségügyi dolgozó, aki Covid-betegeket lát el, depresszióval vagy szorongással küzd, minden harmadik pedig álmatlanságban szenved.

Már az első hullámban a hiányos vagy zéró védőfelszerelésben dolgozó, végletekig elcsigázott orvosokról szóltak világszerte a híradások, így nem csoda, ha a hivatalos hazai adatközlések szerint a fertőzöttek 3,3 százaléka egészségügyi dolgozó, ami közel 4 ezer embert jelent.

A második hullámban pedig olyan mértékben emelkedett a kórházi ellátásra szorulók száma, hogy újabb és újabb Covid-osztályok nyílnak, ahová már olyan dolgozókat vezényelnek, akik sosem kezeltek fertőző betegeket. Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója nemrég arról beszélt, a legnagyobb teher alatt az ápolók vannak. A Covid-részlegeken ugyanis az ápolóknak tetőtől talpig beöltözve, szkafanderben, dupla maszkban, arcpajzsban, védőszemüvegben, dupla kesztyűben kell vénát szúrni, újraéleszteni, ágyneműt cserélni, és minden egyéb, amúgy is nehéz fizikai munkát jelentő feladatot elvégezni, ez pedig fokozott stresszel jár.

Tavasszal sok egészségügyi dolgozó jutott el a kiégésig, emiatt többen távoztak is a szakmából. A második hullámnak így már egy meggyengült, megfogyatkozott csapat kezdett neki. Kisházy Gergely munkapszichológus a Pesti Hírlapban arról beszélt, egész kórházak lehetnek a kiégés állapotában, ahol ugyan mindenki igyekszik elvégezni a dolgát, de a feszültség és a kimerülés miatt romolhat a teljesítmény, és sokszorosára nő a hibázás esélye. Nem lélegeztetőgépet kell venni, hanem a munkavállalókat kellene megvédeni a túlterheléstől – tette hozzá.

A másik rendkívül fenyegető probléma, az egyre feszítőbb szakemberhiány.

A magyar egészségügy a járvány előtt is óriási szakdolgozói hiánnyal küzdött, amit a szakadék szélére küldött a járvány.

Ezen a kormány fizetésemelésről szóló döntése sem segített, sőt, inkább ellenkező hatást váltott ki. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ápolókat, szakasszisztenseket, műtősöket és beteghordókat kérdezett az október 6-án megszavazott egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről. A kérdőívet több mint 30 ezren töltötték ki mindössze négy nap alatt, amiből kiderül, általános az elégedetlenség. Eszerint 63 százalék nem tudja eldönteni, hogy aláírja-e az új jogállásról szóló törvényt, 31 százalék biztosan nem írja alá, és alig 6 százalék válaszolt egyértelmű igennel. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke a felmérés eredményéről annyit mondott, brutálisak a számok, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a törvény hátrányos az érintettek számára.