A társadalmi igazságosság hatása az egészségügyre

Dr. Gilly Gyula szakértő előadásaiban rendre az egészség, az egészségügy kérdéseit feszegeti a társadalmi igazságosság szempontjaiból, miközben olyan új, vagy a hazai közbeszédben ismeretlen fogalmakat, összefüggéseket villant fel, amelyek napjaink legfontosabb kérdéseit érintik. A szakértővel az Orvosok Lapja főszerkesztője beszélgetett, az interjú egy részletét a mok.hu is közli.

- Miért tartotta ezeket a kérdéseket most ennyire fontosnak, és aktuálisnak?

- Azért, mert én magam arra a felismerésre jutottam, hogy 25 évvel a rendszerváltás megkezdése óta néhány nagyon fontos kérdés tekintetében tévúton bolyongunk. Az egészségügy, az egészségpolitika területén csupa technikai jellegű problémáról vitatkozunk, hogyan történik a rendszer finanszírozása, mi a helyzet a HBCS-vel, a német pontrendszerrel, a TVK-val, a hatékonysággal, a minőséggel. Rengeteg színvonalas tanulmány, előadás, konferencia szerveződik ezek mentén, de a stratégiai, lényegi szintekről kevés szó esik. Például: minek kellene hatékonynak lenni? Minek kellene jó minőségűnek lenni? Ezekre az elvi kérdésekre a válaszokat a társadalmi igazságosság szintjén lehet megtalálni, nem pedig a technikai szinteken.

- Azért meglepő számunkra ez a megközelítés, mert a hazai szakértői, szakmapolitikai elit szótárából, gondolkodásából, úgy tűnik, ezek a fogalmak vagy hiányoznak, vagy eddig rejtve maradnak. Honnan származnak ezek a gondolatok?

- Ha valaki egy jobb külföldi egyetemen egészségpolitikai kurzusra jár, ott azt lehet tapasztalni, hogy két nagy témakör körül csoportosulnak az előadások: az egyik az equity, amire nincs pontos magyar szavunk, ezt leginkább a társadalmi igazságosság, tisztességesség, méltányosság és hasonló szavakkal szokás körülírni, a másik az efficiency, a tulajdonképpeni hatékonyság, aminek többféle szintje van. Úgy látom, az egyik probléma az, hogy eleve hiányzik az equity dimenziónak a megfelelő súlyú, megfelelő mértékű oktatása a képzésből. Ha pl. valaki a London School of Economics könyvtárában, vagy pláne a London School of Hygiene & Tropical Medicine könyvtáraiban megszámolná a vonatkozó szakirodalmat, azt látná, hogy a könyvek 2/3-a az equityről, 1/3-a az efficiencyről szól.

Azt gondolom, hogy nálunk még mindig a pártállami időkre vezethető vissza, hogy bizonyos gondolatok nem válhattak explicitté, hozzáférhetővé. Az, hogy mi végre csinálunk itt bármit, az csak a kevés kiválasztott ember dolga volt. Az értelmiséget egyfajta szakértelmiségként kezelték, nem az volt a dolguk hogy gondolkodjanak a miértekről, hanem az, hogy szakértelmiségként technikailag valósítsák meg azt, amit más valaki kitalál. Szerintem ezek a szavak, ezek a fogalmak a rendszerváltás környékén – legalább is kritikus tömegben – nem voltak jelen a hazai közpolitikai gondolkodásban, és valójában nem is nagyon jöttek be az elmúlt 20–25 évben. Vannak helyek Magyarországon, ahol ezekkel a kérdésekkel tudományos szinten foglalkoznak, de kritikus tömegben nincsenek jelen a gondolkodásban. Ez a válasz arra, hogy van egy hiány, és ezek a hiányzó szavak hiányzó fogalmakat jelentenek, és ezek a hiányzó fogalmak a gondolkodásunkból is hiányoznak. Tulajdonképpen torzítja a közpolitikai gondolkodást, az hogy alapvető, lényegi rendező elv hiányzik belőle.

- Hogyan lehet ezt a hatalmas problémahalmazt feldolgozni, kezelni, megérteni?

- Én a társadalmi igazságosság alapintézményei felől indultam el, és jutottam el a mai társadalmak eredményeihez, hibáihoz, útkereséseihez. Ehhez át kellett küzdeni magamat a modern társadalmak életét, gondolkodását befolyásoló nézetek, eszmék történeti fejlődésén, beleértve a kapcsolódó közgazdasági elméletek és politikai filozófiák meghatározó részeit. Áttekintve a szükséges szakirodalmat, magam is meglepődtem két tényen: egyfelől az elmúlt kb. 40 évben hatalmas tudományos irodalom keletkezett az alapkérdések körül (több Nobel-díjjal elismerve egyes szerzőket), másfelől ezek közül alig jelent meg valami magyar nyelven, tehát még a szélesebb értelmiségi közvélemény számára se érhető el. Így már érthető, hogy sem a közoktatásban, sem a felsőoktatásban nem nyert nagyobb teret rengeteg olyan gondolat, eszme, információ, amely a szerencsésebb, fejlett országok közgondolkodásába már beépült. Ezekkel nálunk nem foglalkoznak a napi harcokkal elfoglalt politikusok, és a bulvárosodó médiumok sem mélyülnek el a legfontosabb, legalapvetőbb kérdések részleteiben.

Csak egy példa: a társadalombiztosítás alapfogalma, törvényszerűségei körül az elmúlt 10 évben nálunk rengeteg felületes vélekedés alapján elindított, átgondolatlan, előkészítetlen intézkedés történt. Az Egészségbiztosítási Alap privatizációjától a társadalmi nyugdíjbiztosítás súlypontjának részleges áthelyezéséig egy kötelező magánrendszerre, majd az alapok államosításáig, az elosztást végző intézményrendszer átalakításának ismételt kísérletéig már sok mindennel próbálkoztak az éppen kormányon lévő politikusok. És mindig nagyon megdöbbentek, amikor olyan problémák tömege jött szembe, amiről nem is álmodhattak.