A társadalmunk termeli ki a mentális betegségeket

Éppenhogy sikerült nagyjából magunk mögött hagynunk a koronavírus-járványt, és már itt is a következő betegséghullám, a mentális egészség krízise, ami időközben világméretű gonddá nőtte ki magát, és a következményei egyre súlyosabb hatással vannak ránk. Milliók szenvednek depresszióban, a fiatalok körében egyre gyakoribb a szorongás és az öngyilkosság, ahogyan az étkezési zavarok, valamint a függőség valamilyen formája is. Hiába vagyunk egyre tudatosabbak és elnézőbbek a lelki betegségek áldozataival, kezd úgy tűnni, hogy alapjaiban véve rosszul kezeljük a helyzetet azzal, hogy pusztán egyéni problémának tituláljuk. A wmn.hu írása arról, miért képtelenség elválasztani a személyes mentális egészségünket a társadalmunk működésétől.

...

Egyre többen vagyunk, akik azt érzik, hogy a negatív érzelmeinket valami láthatatlan, ám rendkívül intenzív erő váltja ki, mintha folyamatosan egy fátyol alatt léteznénk, amely még a leghétköznapibb pillanatokra is baljós árnyat vet, és azt üzeni nekünk, hogy valami nagyon nincsen rendben a világgal, amiben élünk. 

Egy csendes világjárvány

Ezek az érzelmek ma már milliókat érintenek világszerte, igazi járvánnyá duzzasztva a mentális betegségek eddig is épp elég rémisztő problémáját: Magyarországon az emberek 11 százaléka szenved súlyos depresszióban, világelsők vagyunk az alkoholizmusban, és a felsőoktatásban tanulók valamivel több mint fele küzd lelki problémákkal. De a hazánkon kívül is hasonló a helyzet, legalábbis számos friss felmérés alapján: Európában kilencmillió olyan 10 és 19 év közötti van, aki valamilyen mentális zavarral él együtt, és az antidepresszánsokat használók száma is két és félszeresére duzzadt 2000 és 2020 között. Az USA-ban pedig a dolgozók 76 százaléka számolt be legalább egy ilyen betegségekhez köthető tünetről, ráadásul az öngyilkossági ráta ismét emelkedőben van, különösen a fiatalok körében. 

Ugyan a legtöbb társadalomban ezekkel az esetekkel együtt növekedett a mentális betegségek elfogadottsága is (bár azért még bőven van hová fejlődnünk), és ma már nem feltétlenül csak extrém esetben merünk szakemberhez fordulni vagy megosztani másokkal az érzelmeinket, a mentális egészségünket sújtó betegséghullám a stigma oldódása ellenére is tovább terjed, és csak mostanában kezdtünk el nyitni a gondolat felé, hogy a modern világban talán másfelől lenne érdemes megközelíteni a jelenséget.

Nem csak a szerotonin hiánya okozza

A jó hír az, hogy valóban egyre több emberi pszichével foglalkozó szakember kezdi új szemszögből vizsgálni a kérdést. A Molecular Psychiatry tudományos lap kutatócsapata nemrégiben adott ki egy 17 kutatás alapján készített áttekintést, amely alapjaiban kérdőjelezi meg azt, ahogyan például a depressziót látjuk: az írás készítői arra jutottak, hogy a „szerotonin-hipotézis” néven ismert eddigi definíció hibás lehet, azaz a depressziót nem magyarázhatjuk pusztán az alacsony szerotoninszinttel, és érdemes rá inkább tünetként tekinteni, mintsem a diszfunkció okaként. 

További részletek a cikkben.