A titkos reform útjában állhatott az orvoskamara

Utoljára 2006-ban fordult elő a Magyar Orvosi Kamarával az, ami hétfőn: akkor a Gyurcsány-kormány, most az Orbán-kormány szünteti meg az orvosok kötelező tagságát, vagyis minősíti át sima civilszervezetté a kamarát. Mindkét esetben az egészségügyi reform elleni tiltakozás áll a háttérben. Kórháztalanított kisvárosok, önkormányzatoktól elvett háziorvosi ellátás, esetleg egy állami kiegészítő biztosító – földrengésszerű változások jöhetnek. Ám hivatalos bejelentés híján csak sejteni lehet, mikor és mire készül a kormány, miért volt annyira útjában a kamara. A Válasz Online hónapok óta gyűjti az erről szóló mozaikokat, most megkíséreljük összerakni a képet.

Méghogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! 2006-ban a parlament elfogadta a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvény módosítását, amelynek következtében 2007-től megszűnt a kötelező kamarai tagság. Vagyis eltörölték a rendszerváltás egyik fontos vívmányát, hogy nyugati mintára az orvosok saját választott küldötteiken keresztül dönthessenek a szakmájukat érintő ügyekben. 

A Gyurcsány-kormány idején a kiváltó ok az egészségügyi reform volt több-biztosítós modellel, bezárandó kórházakkal, vizitdíjjal és kórházi ágydíjjal. Molnár Lajos, az MSZP–SZDSZ kormány azóta elhunyt liberális minisztere meg akarta törni a változásoknak ellenálló orvosi kart. Nem sikerült. A baloldal 2010-es bukásában komoly szerepe volt a reformtervek elleni fellépésnek.

Az Orbán-kormány parlamenti többségével 2011-ben azután visszaállította a kötelező kamarai tagságot. Hogy most megint eltörölje.

A belügyminiszter beterjesztette a jogszabály-módosítást: harminc napon belül minden olyan orvos nevét ki kell húzni a nyilvántartásból, aki nem erősíti meg, hogy az immáron nem köztestületként, hanem civilszerveződésként működő szervezet tagja kíván maradni. Ötvenezer embert kell elérniük egy hónap alatt. 

Mindez egyenes folyománya annak, hogy a Kásler Miklós vezette Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) sorozatos kudarcokat vallott az egészségügy irányításában, így a 2022-es választások után ezt a feladatot is Pintér Sándor belügyminiszter kapta meg. Államtitkárrá Takács Pétert nevezték ki, aki az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) főigazgató-helyettese volt a koronajárványos időszakban. Takács Péter kedveli a nyilvánosságot, és szakított elődjeinek szakpolitikusi szerepkialakításával, például a pozíciójában szokatlan módon „Próbálok nem liberális gyereket nevelni” pólóban fotózkodott Jeszenszky Zsolttal. 

Viszont már a kormány reformprogramjának első csomagjánál, a háziorvosinál betonfalba ütközött: a Magyar Orvosi Kamara ellenállásába, mert kiderült, hogy az orvosok jobban hallgatnak a kamarára, mint az államtitkárságra. A második pontnál pedig a Fidesz felemelt mutatóujjával találkozott, amikor a kórházügy centralizálásáról szóló tervnél Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta az RTL-nek: „Lehet, hogy egy baloldali párt javaslatát karolta fel az államtitkár úr”. Takács Péter ugyanis a kis városi kórházak újfajta szerepköréről beszélt, és a sajtó ágyszám-csökkentésként értékelte az államtitkár reformterveit.

De mi az a terv, aminek a végrehajtása olyan fontos a kormány számára, hogy felvállalja az egyik legnépesebb és legbefolyásosabb értelmiségi csoporttal, az orvosokkal való nyílt hadviselést? 

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke hétfői rendkívüli sajtótájékoztatójukon arról beszélt, nem tudják elfogadni a Belügyminisztérium működési elvét, katonás stílusát, amikor tényleges egyeztetés nélkül erőltetnek át az orvostársadalmon elhibázott reformlépéseket. A kamara szerinte nem valami ellen, hanem valamiért szólalt fel: az ügyeleti rendszer esetében például a működőképes háziorvosi ellátásért. 

A kormányzati tervekről azért is nehéz állításokat tenni, mert ugyan a Boston Consulting Grouptól a belügyminiszter még 2020-ban megrendelt egy reformjavaslatot, de azt tíz évre titkosították. Vélhetően ez lehetett az alapja a kormányalakítást követően elkészült, bizalmasan kezelt tervezetnek, és az azóta elfogadott jó néhány jogszabálynak. Mi tudható tehát a reformról? További részletek a teljes cikkben