A tönkretett egészségügy

Az egyik fővárosi kórházban, ahol baleseti, így égett sérülteket is ellátnak, elkeseredetten mondták az orvosok, nővérek, hogy a gyógyszerkeret brutális csökkentése miatt nem tudnak elegendő fájdalomcsillapítót adni. Dobálják magukat kínjukban a megégett betegek, ezért le kell kötözni őket. így viszont az erőlködéstől néha az ízületeik ficamodnak ki, növelve ezzel kínjukat.

A sikoltozó, szenvedő betegek szörnyen megviselik a személyzetet. A megvonások miatti olcsó, korszerűtlen kötözőanyag az égett, illetve fertőzött sebekbe beleragad. A napi kötözés során is kellene adni fájdalomcsillapítót, amire megint nem jut keret, nincs pénz. Van olyan orvos, nővér, aki emberségből inkább a saját fizetéséből szerez be fájdalomcsillapítót, korszerűbb kötözőanyagot, kenőcsöt, mert nem bírja az állandó sikoltozást, ordítozást, nyöszörgést.

Ez van 2010-ben Budapesten, ahol a főváros egészségügyének 1990 óta változatlanul MSZP-SZDSZ-vezetése van. Bécsben ilyen állapotokért egy állatkórházat is azonnal bezárnának, és menesztenék az osztrák főváros állategészségügyi vezetését. Ám az orvosok félnek szólni felettes vezetőiknek az iszonytató anomáliákról, mert elbocsáthatják őket. A miniszter meg szétteszi a kezét, hogy tulajdonképpen itt mi a baj, ha senki sem panaszkodik.

Látványos demonstrációt egyedül a Magyar Rezidens Szövetség tudott szervezni tavaly ősszel. Le a kalappal az 1500 fiatal orvos előtt, akik a Bazilika előtt tüntetve hozták ország-világ tudomására, hogy óriási baj van.

Az egész akkor kezdődött, amikor a kormány elrendelte a forráskivonást az egészségügyből. Majd folytatódott a kórházbezárásokkal, amelyek 2007 tavaszára teljesedtek ki. Ekkor hangzott el ár. Káka orvos-politikus szájából a mondat: a békákat sem kérdezik meg, hogy lecsapolják-e a mocsarat.

A tudatos rombolás Gyurcsány-Bajnai kormányai, dr. Molnár, dr. Horváth, dr. Székely orvosi diplomával rendelkező magyar állampolgárok egészségügyi minisztersége alatt zajlott le és zajlik most is. Mindez jogilag gyakorlatilag nem büntethető, nehezen számon kérhető, hiszen a költségvetést, így a forráskivonásokat évenként a magyar parlament, a polgári ellenzék tiltakozása és nemmel szavazása ellenére, pár fő többséggel megszavazta. Ez az igazság, és ezt le kell írni, hogy tudjunk mivel érvelni, amikor a kampányban újra meg akarják téveszteni honfitársainkat, kitalálva egy hazugságot, majd azt a polgári ellenzéknek tulajdonítva (nyugdíjrendszer) bírálják a médiában. Mert már az egészségügyet is képesek voltak elővenni, miközben emberek ezrei haltak meg miattuk értelmetlenül, idő előtt az elmúlt években a forráskivonások miatt.

Közben Mesterházy Attila nem szégyellte beteg rokonait is belekeverni a választási kampányba. Elképesztő szövege szerint apját és gyermekét politikai diszkrimináció fenyegeti a jobboldali érzelmű orvosok miatt. Innen üzenem a szakmailag teljesen tájékozatlan Mesterházynak: családtagjainak elsősorban a saját oldali, azaz az MSZP-SZDSZ-es egészségpolitikusoktól lehetne félnivalója. Azoktól, akik mára a tönk szélére kormányozták az egészségügyet.

Választási győzelem esetén a Fidesz egészségügyi programjának világosnak és egyszerűnek kell lennie. Érvényesüljön benne az öt egészségpolitikai alapelv, amely szerint az ellátás legyen igazságos, hozzáférhető, hatásos, hatékony, megvalósítható. Ezeket tananyagként bármely egészségügyi vezetőképző felsőoktatási intézmény az első félévi vizsgán számon kéri, és aki nem tudja, azt megbuktatják. Az utóbbi négy év kormánypárti egészségpolitikusai mind megbuktak volna.

A Semmelweis Egyetem klinikáit és az egyházi kórházakat nem tudta maga alá gyűrni morálisan a fővárosi egészségügyi kormányzat, ahogy a vidék is sokkal jobban áll a 2006-os sikeres önkormányzati választások miatt. Jobb vezetőkiválasztással tudtak annyit enyhíteni a kínokon, hogy a bevezetőben elmondott történet talán nem fordulhat elő ez utóbbiakban. Természetesen ezeken a helyeken sem rózsás a helyzet, emberfeletti erőfeszítéssel lehet csak a közepes színvonalat is biztosítani. (…)

Magyarország nyolc éve az egészségügyet tönkretevők rabságában él. Csak akkor tudunk szabadulni tőlük, ha a választásokig hátralévő hetekben mindenki békességgel folytat párbeszédet a hiszékeny, megtévesztett emberekkel. Élő példákkal, igaz történetekkel kell elgondolkodtatni az egészségügyről, oktatásról, idősek helyzetéről, az elmúlt évek kormányzása okozta hibákról az embereket.

Sokszor nagyon fájdalmas ez, mert pont a legkiszolgáltatottabbakat nyomorították meg. Idős emberek ezreinek idő előtti halálát okozta a tragikus ápolónőhiány, amit az egészségpolitika generált 2006 óta. Magatehetetlen öregek, akiket lakásukban kihűlve találnak meg. Saját keserű Szt. János-kórházi bonctermi tapasztalatom, hogy a relatíve gazdagabb fővárosi I., XII. kerületből is szinte naponta kerülnek be kihűlés miatt és alultápláltságtól legyengült, agonizáló idős emberek. Nem tudtak élelmet venni, nem tudták a fűtést fizetni. Ez az elmúlt évek nyugdíjpolitikájának a terméke. Rettenetes belegondolni.

A bonctermek igazságát nem lehet letagadni. Mindez meg fog változni. Lesz jó egészségügyünk, ha a fentebb leírt egészségpolitikai elveket betartjuk, ami tulajdonképpen nem más, mint az irgalmas szamaritánus bibliai példája, aki a földön fekvő sérült beteget a fogadóig elvitte és az ott lévők gondjaira bízta, adva nekik ehhez elég tallért.

Pont annyit és ott kell a betegekért adni, amennyi a gyógyuláshoz szükséges. Nem többet és nem kevesebbet. Egy elsöprő választási győzelem esetén ennek megvan a lehetősége, de ehhez még rengeteg békés beszélgetésre lesz szükség munkahelyünkön, lakóhelyünkön, vonatokon, mindenütt. Tényekkel kell alátámasztani igazunkat, indulat, gyűlölet nélkül, szeretettel mondva. Ebben rejlik a kampány titka, legyünk bátor aktivisták mindannyian!