A tudományt vette feleségül

A vegyész és fizikus végzettségű Békésy György 1961-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A magyar származású kutató ötven évvel ezelőtt, 1972. június 13-án, Honoluluban hunyt el, ahol a helyi szokásoknak megfelelően maradványait elhamvasztották, majd a tengerbe szórták. Végrendeletében a Nobel-díjjal járó aranyérmet és diplomát a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta, írja a Magyar Nemzet portálja. 

A belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért kapta a világ legfontosabb tudományos elismerését, az 1961-es orvosi Nobel-díjat – pedig nem volt orvos. Az indoklás szerint – ezt a Rádiómúzeum.hu-n olvasni – a kutató kísérleteivel bebizonyította, hogy a hallószerv működése a halál beállta után is fennmarad bizonyos ideig, tehát egy felboncolt hallószerven is tanulmányozhatók a hang által kiváltott valóságos folyamatok. Kimutatta, hogy a belső fülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében.

1965-ben leégett a Harvard Egyetemen az az épület, melyben Békésy laboratóriuma is volt. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet” – írta később.

1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, s elfoglalta a neki a Hawaii Telefontársaság adományából felszerelt érzékszervi kutatólaboratórium vezető kutatói tisztét.

A teljes cikk a magyarnemzet.hu portálon olvasható.