A tudósnők sikerképlete más, mint a férfiaké

Napjaink és talán korunk hősének, az itthon már díjakkal és oklevelekkel elhalmozott Karikó Katalinnak korántsem volt mindig diadalmenet az élete. A sok elutasítás és kudarc ellenére ő mégis évtizedeken át rendületlenül folytatta a kutatásait, amelyek aztán alapul szolgáltak az emberek millióit megmentő Pfizer és Moderna oltások kifejlesztéséhez - írja a Qubit.hu.

De hogyan lesz valaki elismert és sikeres kutató a tudományos pályán, és miként bontakoztathatja ki tehetségét számtalan kudarc után is? A siker titkát megismerhettük Barabási Albert-László A képlet című, 2018-ban megjelent könyvéből. E szerint a teljesítmény vonzza a sikert, de azt nagymértékben a hálózatok határozzák meg. Ha pedig kitartó vagy, azon a területen, amiben már van tapasztalatod és sikereid is, egyre többször és egyre nagyobb sikereid lesznek:

Alkalmasság x Korábbi siker = Jövőbeni siker

Vajon a siker ezen receptje mennyiben módosul, ha valaki nőként próbál helyt állni az akadémiai pályán? A „korábbi siker” az első generációs női kutatóknál nem adott, és mivel a nők viszonylag kevesen vannak magas szintű kutatási pozíciókban, nincs biztos támogató hálózatuk sem. Ráadásul még mindig számos sztereotípia él velük szemben. Ezért a tudományos világ babérjaira törő kutatónőknek sikertelenségek egész során kell átvergődni magukat. A kudarcok elkerülésének vagy a mesterségesen képzett akadályok legyőzésének egyik bevált módszere, hogy kevésbé népszerű területeken kutatnak vasszorgalommal. 

Most három nő tudományos sikerképletét igyekszem felvázolni, olyanokét, akik az RNS-kutatásaik révén jutottak el a legmagasabb szintű szakmai elismeréshez: Jennifer Doudnáét, Emmanuelle Charpentier-ét, akik tavaly kaptak Nobel-díjat a génszerkesztési eljárás kidolgozásáért, és Karikó Katalinét, akit sokan tartanak erre a díjra esélyesnek.  

Vakcinakutató "asszonyság"

Mi, magyarok manapság persze az mRNS alapú oltások kifejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó Karikó Katalinra vagyunk a legbüszkébbek. Katalin élete szintén a mainstreamtől való eltérés iskolapéldája. Kezdő kutatóként felettese még a halgazdaságba küldte a labor helyett. Önkritikus szavai szerint, ha Magyarországon marad, csak panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle. De nem maradt, 1985-ben pénz és ismertség nélkül fogta a családját, és –korabeli szóval– disszidáltak itthonról.

Az Amerikába áttelepült fiatal biokémikust ott is számos kudarc érte, ő a sok megpróbáltatás dacára is kitartott kutatási területe mellett. Bár a kutatási pályázatokon sorra elutasították: életében mindösszesen egyetlen grantot nyert el, és sosem tervezhetett előbbre 2-3 éves kutatói projekteknél. 1995-ben az University of Pennsylvanián betöltött pozícióit is elveszítette, ráadásul ez idő tájt rákbetegség gyanúját is vizsgálták nála, de ő nem tört össze, nem torpant meg, rendületlenül folytatta a kutatásait. Sokkal később a mainzi BioNTech cég alelnöke lett. Az mRNS-en végzett kutatásai nemcsak a koronavírus-járvány során alkalmazott vakcinák kifejlesztésében jelentenek biztos alapokat és komoly reménységet, hanem számos más betegség (pl. a Zika-vírus vagy épp a rák) gyógyítása terén is.  

Katalin ma is türelmes, szerény, aki még a tengernyi, oltás miatt aggódó magyar honfitársa kérdésére is igyekszik válaszolni. Most, amikor az MTA díszvendége, egykori városának, Szegednek, ahol 36 éve leépítették, immár díszpolgára, sincs benne semmi nagyzolás, nem sztár, nem fenegyerek. A sok munka beérett gyümölcsét szerényen viselő kutató maradt. 

További részletek a cikkben.