Az élettani szülés, aminek a normának kéne lennie, az orvosi felfogás szerint alternatív.
Elsősorban a szülészeti abúzus és a méltatlan bánásmód ellen tiltakoztak nemrég a Másállapotot a szülészetben! elnevezésű mozgalom résztvevői, aktivistái. Az egyik aktivistával, Schimcsig Nórával az nlcafe.hu beszélgetett a rossz tapasztalatokról, jelenségekről. Nóra hangsúlyozta, ez csupán az érem egyik oldala, a szomorú történetek mellett léteznek hétköznapi csodák és fantasztikus egészségügyi szolgáltatás is.
- Le van az írva valahol, hogy mihez van jogunk? Hogy mihez tarthatjuk magunkat?
- Civil szervezeteknél tájékozódhatnak erről a nők (például itt és itt ). Korábban az állam is transzparenciára törekedett, az iranyelvek.hu oldalon orvosi szakágakra bontva böngészhették a családok az esetükre vonatkozó, tudományos bizonyítékokra alapozott kezelési javallatokat. Mára ezek elavultak, csak várjuk, várjuk az új országos protokollt. Ennek hiányában a kórházak szokásjoga irányít, melyet gyakran kötelezőnek hisznek, vagy annak állítanak be. Sződy Judit írt egyszer egy cikket erről, „A szakma szabályai szerint" címmel. Sok magyar szülészetre ellátogatva vonta le a következtetést, hogy tulajdonképpen mindenhol másképp csinálják a dolgokat, miközben úgy gondolják, azt mondják, csakis úgy lehet csinálni, ahogy náluk megy.
- Pedig a szülés egy természetes dolog. Szükséges szigorúan szabályozni?
- Az orvosi modellben a fókusz azon van, mi minden romolhat el, milyen sokféle módon. A régi modell lényege, védelemként a baj ellen, hogy a kontroll legyen az orvos kezében. Az élettani szülés, a nő normális, szabad, spontán viselkedése a folyamat során nem az orvos, hanem a nő kontrollján alapul. Ilyenformán az élettani szülés, aminek a normának kéne lennie, hisz ennél se a nő, se a baba, se a szülés nem tud egészségesebb lenni, az orvosi felfogás szerint „alternatív". A szülésznő- és orvostanhallgatókat el kéne vinni egy-egy otthon szülésre, vagy egy bábai modellben dolgozó születésközpontba, hogy lássák, hogyan viselkedik egy nő szülés közben, ha békén hagyják. A teljes interjú