A védőeszközöknél is jobban hiányzott az őszinte szó

Lassan lezárul a koronavírus-járvány miatt meghirdetett veszélyhelyzet, és úgy tűnik, viszonylag kevés áldozattal sikerült átvészelni ezt az időszakot Magyarországon. Sokan sokkal rosszabbra készültek, köztük dr. Svéd Tamás aneszteziológus, a Magyar Orvosi Kamara titkára is, akit a medicalonline.hu kérdezett az elmúlt két és fél hónap tanulságairól.

Nálunk a kórházak folyosóin nem feküdtek betegek, nem kellett használni a kamara etika irányelvét a COVID-19 betegek ellátása során, mert senki nem várt egy percig sem lélegeztetőgépre...

Egyrészt: hála istennek. Másrészt: eddig. A járványnak számos tanulsága van. A magyar emberek sokunk számára meglepően fegyelmezettek és együttműködőek voltak, a kijárási korlátozás során országszerte átlagosan 80 százalékkal, a „renitens” Budapesten kilencvennel  sikerült csökkenteni a személyes kontaktusok számát. Ennek köszönhetően elkerültük a járvány tömeges megbetegedésekkel járó szakaszát, amit egyébként az operatív törzs is naponta „küszöbön állónak” érzett. Szerencsére sosem léptük át a határvonalat, ám az is hiba lenne, ha most azt mondanánk, hogy ezzel minden veszély elhárult,  és a járványnak vége. Ha elengedjük a korlátozásokat, biztosan emelkedni fog a megbetegedések száma, ennek ütemét azonban majd csak később láthatjuk, ahogyan azt is, hogy ősszel újult erővel tér-e vissza a koronavírus. Egyelőre azt sem tudjuk biztosan, minek köszönhetjük a szerencsénket.

(...)

A miniszter ígérete szerint az idei Semmelweis-nap környékén minden egészségügyi dolgozó 500 ezer forintos jutalomban részesül. Helyes, hogy általánosan jár a prémium?

Bízunk benne, mert ezt tartanánk helyesnek. A járvánnyal kapcsolatba kerülők eddig is erőn felül teljesítettek, most viszont mindenki rettentően sokat fog dolgozni, hogy bepótoljuk az elmúlt két hónapban elmaradt ellátásokat. Az egészségügy járvánnyal kapcsolatos átszervezése, az ezzel járó munkaügyi szabályok miatt az egészségügyi dolgozók igen nagy részének jelentős mértékben csökkent a jövedelme. Az a nővér, akinek az osztályát bezárták, és nem vezényelték át sehova, a fizetése kétharmadát kapta csak meg, miközben  megszűntek a másodállások, a máshol vállalható ügyeletek, a plusz munka lehetősége, amivel sokan egészítették ki a közismerten alacsony fizetésüket. A bruttó 500 ezer forint így nem jutalom,  sokkal inkább az elmúlt 2-3 hónap bevételkiesésének egy részét  fedezi; igaz ez minden egészségügyi dolgozóra: nővérekre, orvosokra, betegszállítókra egyaránt. Így a MOK álláspontja  az, hogy differenciálás nélkül, mindenkinek jár ez a pénz, mert valamennyien kivettük illetve kivesszük majd a részünket a munkából. 

Mindemellett miközben a világ számos országában a béreket emelve  is honorálták az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit, nálunk több, a járóbeteg-szakellátásban dolgozó nyugdíjas kolléga került méltatlan helyzetbe, amikor a rendelések szüneteltetésének kezdetén, márciusban elbocsájtották őket, miközben mindenfajta ügyintézés szünetelt vagy nehézkessé vált, így a nyugdíjuk folyósítását sem tudták elintézni. A MOK az ő érdekükben is igyekezett eljárni. Egyébként éppen a 65 éven felüliek otthonmaradása mutatott rá leginkább, hogy mennyire kevés a tartalék az egészségügyben. Az alap- és a járóbeteg-ellátás a munkaerő 30-40 százalékát veszítette el, és ez különösen a 65 év alatt háziorvosokra és alapellátó gyermekorvosokra rótt óriási terhet.

(...)

Az ágyak kiürítéséről nem a minisztérium döntött, a szükséges kezeléseket az orvosok határozták meg a szakmai kollégiumok iránymutatása alapján – nyilatkozta a minap Kásler Miklós. A MOK javaslatai között szerepelt ágyszám leépítés?

A kamara soha nem javasolta, hogy egyik napról a másikra kiürítsenek harmincezer ágyat, mivel az általunk ismert legrosszabb forgatókönyvek szerint sem lehetett szükség ennyire, ilyen szűk határidővel. Sőt, a kamara elsőként hívta fel a figyelmet a járványtól független egészségügyi ellátás leállásakor és az ágykiürítések kezdetén a „láthatatlan áldozatokra”!  Hasonlóképpen – bár részben más okokból – nem mondtuk azt sem, hogy szükség van 8-15 ezer lélegeztetőgépre.

Úgy tűnik, bizonyos intézkedések visszamenőleges átminősítése zajlik éppen, és a felelősség áttolása a dolgozó orvosokra, szakmai társaságokra; a miniszter mostani álláspontja szerint ugyanis az ő feladatuk lett volna meghatározni a kockázatmentesen hazabocsájtható betegek körét. Mintha ezzel semmissé lehetne tenni azt az április 7-én leírt miniszteri utasítást, hogy a fekvőhelyek 60 százalékát kell „a koronavírus elleni védekezésre felkészíteni”, és meg nem történtté azt az indoklást, amely szerint Cserháti Pétert azért kellett eltávolítani az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet éléről, mert nem megfelelő ütemben hajtotta végre az ágyak kiürítésére vonatkozó rendelkezést.

Továbbiak a cikkben