A WHO befogadhatja a kínai orvoslást

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendszeresen kiadja a Nemzetközi Betegségosztályozó Rendszer (ICD) nevű kézikönyvét, amelyben az ismert kórképek diagnózisát, kódjait, terápiáit foglalja össze. A dokumentum alapvető jelentőséggel bír világszerte, hiszen ettől függ, hogy az egészségbiztosítók kifizetik-e a kezelést. Most először az ICD-ben egy egész fejezet szól a hagyományos kínai orvoslásról. Ezt nehéz nem úgy értelmezni, hogy a WHO komolyan veszi a csível, meridiánokkal, feketemedve-epével, orrszarvúszarvval és hasonlókkal operáló kuruzslást. De a kínai lobbi nagy úr, még akkor is, ha ezerszer bebizonyosodott már, hogy a kínai orvoslás 99 százalékban kamu, írja az Index. 

Hogy a hagyományos kínai orvoslás mennyire nem csak a kínaiak magánügye, arról Afrika szamarai tudnának mesélni. A szamárbőr ugyanis egyike a kínai vajákosemberek legdivatosabb alapanyagainak. A belőle készült főzetek, kenőcsök természetesen mindent gyógyítanak a vérzéstől a megfázáson keresztül az örök favorit rákig. Hiába csak egy szerencsétlen csacsi bőréről van szó, a belőle kotyvasztott készítmények ára a csillagos egekbe emelkedett az utóbbi években: egy negyedkilós doboz 30 ezer forintnyi jüanba is kerülhet.

Természetesen a szamarak végzete semmiképpen sem nevezhető egyedülállónak, hiszen a kínai kuruzslás totálisan bizonyítatlan, sőt a legtöbb esetben már elméletileg is nonszensz állításai miatt sok állat került már a kihalás szélére. A megmaradt afrikai orrszarvúk szarvát inkább már eleve levágják, hogy a szarvra utazó vadorzók számára érdektelenné váljanak. A szarvról azt tartják, hogy potencianövelő hatása van, de a rigorózus próba eredményei lehervasztóak. A fekete medvéket nyomorúságos körülmények között tartják, miközben az epehólyagjukból katéteren keresztül vezetik ki az érthetetlen okból csodaszernek tartott epét. 

Ebben nincs semmi új, mondhatnánk, hiszen mindig lesznek hiszékeny emberek, akiket a legképtelenebb őrültségekkel is át lehet verni, ha az egészségükről van szó. Illetve adott esetben egy egyetemi kínai orvoslást kutató központ is szépen illeszkedhet a keleti nyitás politikájába.