A magyar egészségügy a késői szocialista tervgazdasági rendszerre emlékeztet.
Adó-visszatérítést kellene kapniuk a magán-egészségügyi szolgáltatások igénybe vevőinek azért, mert nem terhelik az állami rendszert – mondja Lantos Csaba, napjaink egyik legjelentősebb egészségügyi magánbefektetője, aki nemrég vásárolta meg a volt Telki-kórház szakrendelőjét. Szerinte a magyar egészségügy legsúlyosabb kritikája, hogy még ma is van igény a feketén működő lakásrendelőkre.
– Ha most kellene befektetési célpontot választania, megint szóba jönne az egészségügy?
– Biztosan. Az én logikám nem kizárólag pénzügyi alapú, ez egyfajta elkötelezettség. Azt az élményt nyújtja, hogy valami – nem csak a magam számára – hasznosat csinálok. A pénzügyi szférában is sikeres voltam, de az nem összehasonlítható azzal, amikor emberéleteket mentünk, vagy amikor elmondhatom, hogy már 3700 gyerek született abban a kórházban, amit az állam 2007-ben a sorsára hagyott.
– Mennyit pénzt fektetett eddig az egészségügybe?
– Hárommilliárdot.
– Ha a nyilatkozataiból indulunk ki, akkor ez még messze nem a vége.
– Továbbra is befektetői szemmel keresem a lehetőségeket. Ha valamit megtanultam a pénzügyi szektorban, az a kockázatmegosztás elve. Pontosan ezt alkalmazom az egészségügyben is. Nem teszek fel mindent egy lapra, az egészségügyi portfólióm is diverzifikált. Vannak benne B2C elemek – ilyen a magánkórház, a rendelő vagy a vércukorszint-mérő forgalmazása -, de erősen B2B részek is, mint például a foglalkozásegészségügy. Van benne exporttevékenység is, így a kitettség nem csak belföldi, és mindezzel együtt érjük el azt a szintet, ami mellett a teljes portfólió biztonságosan működtethető.
A teljes interjú a vg.hu-n