Adósság: Több a kérdés, mint a válasz

Negatív rekordhoz közeli állapotba jutott a magyar egészségügyi intézmények tartozásállománya, egyre bizonytalanabb a beszállító vállalatok helyzete. Az eladósodott kórházak problémájára késik a megoldás. Időközben elfogadták az új közbeszerzési törvényt, amely az EU-direktívát követve a közintézményeknek 30 napos fizetési határidőt ír elő, ám a hazai gyakorlat az egészségügy területén ennek a többszöröse. A második negyedévben 10 százalékkal, 127 milliárd forintra nőtt az egészségügyi intézmények tartozása, ebből 45 milliárd határidőn túli.

A gyógyszerellátók mellett az orvostechnikai beszállítók viselik a legnagyobb terheket. Korábban a kinnlevőségek rendezésének ideje volt kérdéses, ma abban sem biztosak, hogy hozzájutnak termékeik, szolgáltatásaik ellenértékéhez. A bizonytalanság a kórházak iránti ősbizalom elvesztésével járhat.

Nyáron a dunaújvárosi kórház esete robbant bombaként: az intézmény korábbi kötelezettségeiért senki sem vállalja a felelősséget. A kórházak közüzemi szolgáltatói a víz-, gáz- és áramellátás vagy a telefonszolgáltatás szüneteltetését kilátásba helyezve érik el számláik kiegyenlítését, ám az orvostechnikai beszállítók ezzel nem tudnak élni, így a kifizetési sor végére kerülnek.

A múlt év végi több mint 27 milliárd forintos költségvetési pluszfinanszírozást döntően a szállítói kötelezettségek konszolidálására kapták a kórházak, de a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szerint a pénz közel kétharmadából önkormányzati adósságokat törlesztettek.

További gond az orvostechnikai eszközök és az új technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba való befogadásának a hiánya. Bár az egészségipar világszerte az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat, az Orvostechnikai Szövetség információi szerint a befogadásról szóló jogszabály 2009-es életbelépése óta nem fogadott be új technológiát a biztosító. Ez visszaveti a kutatás-fejlesztési motivációt, az egészségügyi szakszemélyzet más országokhoz viszonyított felkészültségének lemaradásával jár, a betegeket pedig elzárja a gyorsabb felépülést elősegítő eljárásoktól.

A már befogadott technológiák és eszközök finanszírozása is korrekcióra szorul. A fennmaradásért küzdő kórházak többsége az olcsóbb, de csak rövid távon költséghatékony alapanyagokat választja, pedig a nagyobb egyszeri költséggel járó, jobb minőségű termékek sok esetben hatékonyabb terápiát, a szakdolgozók nagyobb biztonságát szavatolják, sőt, a járulékos költségeik is alacsonyabbak. Az intézmények pénzforgalmuk optimalizálására törekedve készletcsökkentésre is kényszerülnek, s egyre többen konszignációs raktárból veszik igénybe a gyógyításhoz szükséges termékeket, ám hiányoznak a felelősségeket és jogokat szabályozó szerződések.