Vajon meg lehetett volna előzni a kikötözött beteg halálát, ha elegendő személyzet van az osztályon és megfelelő figyelem jut rá?
S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen. A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak - olvasható ataszjelenti.blog.hu-n.
A kórházban azonnal megkezdték a gyógyszeres kezelést, de a nyugtatók ellenére azt tapasztalták, hogy rendkívül nyugtalan maradt, hallucinációi voltak. Agresszív viselkedése miatt lekötözték. A későbbi tanúvallomások szerint kommunikálni nem lehetett vele, de a pszichiátriai zavaron túl további rendellenességet nem tapasztaltak nála az orvosok. A kötözésből éjjel sem engedték fel, az egészségügyi dokumentáció és a későbbi tanúvallomások szerint a beteg szükségleteit ellátták, a rögzítés indokoltságát négy óránként felülvizsgálták. Másnap reggel 6:10-kor állítólag még felülvizsgálták és engedélyezték a lekötözés alkalmazását, ehhez képest 6:40-kor már a halál beálltát jegyzőkönyvezték. A halál közvetlen kiváltó oka a nyomozás során beszerzett szakvélemény szerint „vérzéses tüdővizenyővel járó heveny keringési és légzési elégtelenség” volt. Mire az egyik ápoló észrevette, hogy Máté nem lélegzik, már késő volt. A boncolási jegyzőkönyv szerint Máté szegycsontja és több bordája is törött volt.
Rendszeresen hallunk történeteket, melyek kórházakban kikötözés közben megsérült emberekről, vagy az ő halálukról szólnak. A közelmúltban egy fővárosi pszichiátrián is meghalt egy kikötözött beteg, akinek a feje beszorult az ágy rácsai közé, amitől megfulladt.
...
Vajon meg lehetett volna előzni Máté halálát, ha elegendő személyzet van a pszichiátriai osztályon és megfelelő, egyéniesített figyelem jut a kikötözött betegre?
További részletek a cikkben.