Nem is annyira a vizet, mint inkább a parton lévőket kell figyelnünk, azon belül is az időseket.
Ne úgy képzeljük el a magyar vízimentőt, mint a Baywatch sztárjait, akik a homokos tengerpart feletti kalyibában ülve naphosszat lesik a strandolókat és a vizet. A Velencei-tó partján, ezúttal konkrétan a gárdonyi szabadstrandon, úgy teszi a dolgát Schwanner Róbert, akár egy strandfelügyelő. Többet tesz az életmentésnél: figyelmeztet, jelez, kér és naphosszat őrködik a strandolók egészsége felett. Neki a tóparti munka sosem kikapcsolódás.
– A legrosszabb az, amikor viharjelzés esetén akkor sem hajlandók kijönni az emberek a vízből, amikor már a fejük felett villámlik. Pedig általában nem zaklatjuk őket azonnal, hanem amikor már nagyon látszik, hogy kerekedik a vihar. Sokan gondolják azt, hogy na, még egy utolsót fürdünk a vihar előtt, és bele sem gondolnak, mekkora baj lehet – mondja az öt strandot ellátó vízimentő cég vezetője a duol.hu-nak. Már az idei szezon elején történt olyan eset, ami intő jel a hasonló munkát végző embereknek: egy strandoló kapott tüdőembóliát, de sajnos az egy órás újraélesztés és a szakszerű ellátás ellenére sem tudták megmenteni.
A hőségriadó idején pedig kifejezetten élesen kell figyelniük, sokakat visel meg ugyanis az extrém hőség. – Nem is annyira a vizet, mint inkább a parton lévőket kell figyelnünk. Azon belül is az időseket, akik ha elalszanak a parton, és nem mozdulnak sokáig, mindenképpen gondolni kell arra, hogy nincs-e valami baj – mondja a vízimentő, aki egyedül teljesít szolgálatot egy strandon. Az üzemeltetőknek még ezt az egy kötelező szakembert is nehéz kigazdálkodniuk, pláne ha szabadstrandról van szó, ahol nincs belépőből bevétel.
– Ma reggel például egy pecást kellett elküldenem a strandról. Szóltam neki, hogy itt nem szabad, mire ő azt mondta, csak az úszót állítom be, az 2 perc – meséli a vízimentő, aki pedig nem azért lenne itt, hogy felvilágosítsa ezeket az embereket, mégis megteszi, mert később neki kell majd kivennie a gyerek lábából a horgot, ha véletlenül a pecás bent „felejti” a tóban…