Alig robbant ki a pszichedelikus forradalom a gyógyításban...

Ha hinni lehet a barlangrajzoknak, a pszichedelikus szereket már hosszú évezredek óta ismeri az emberiség – leginkább hallucinogén növények és gombák formájában –, és lehet, hogy a faj teljes történetét végigkísérik. A tudomány látómezejébe azonban csak egy alig több mint 80 éve történt LSD-trip után kerültek, majd miután meghatározták az ötvenes-hatvanas évek USA-ját (kulturálisan-társadalmilag a tudományos eredményeknél is látványosabban, és persze a CIA ügyködését se feledjük), az 1970-es évek elején a hippilázadástól tartó hatalmak sorra betiltották őket, az előállításuktól a fogyasztásukig, írja a Qubit.

Egészen az ezredfordulóig kellett várni arra, hogy több évtizedes szünet után új életet leheljenek a pszichedelikus kutatásokba. Ehhez először az kellett, hogy az amerikai Kongresszus (és ironikus módon a híresen drogfóbiás George H. W. Bush elnök) az agykutatás évtizedének jelölje ki az 1990-es éveket, ebben az évtizedben ugyanis jelentősen megnőtt a közérdeklődés a mentális egészség és az egyes terápiák iránt. Mivel az olyan zavarok, mint a depresszió vagy a poszttraumás stressz, megoldatlan problémaként hevertek a számos gyógyszervariánssal előálló kutatók előtt, újra kellett értékelni az alternatívák vélt előnyeit és hátrányait. Közben a képalkotási technikák és az idegtudomány fejlődése révén lehetővé vált, hogy ténylegesen kimutassák, milyen hatással vannak az agyi hálózatokra az egyes szerek, a pszichedelikus anyagok is megértek egy próbát.

A kutatók egyre többször kaptak engedélyt kutatni, de így is el kellett telnie jó 10-15 évnek ahhoz, hogy eljöjjön az áttörések sorozata. A 2010-es évek közepén – számos fontos, a pszichedelikumok jótékony hatását alátámasztó kutatás után – enyhülni kezd a jogi környezet, és 2020-ra már egymás után nyílnak a pszichedelikus tanszékek és kutatóközpontok a világ legnagyobb egyetemein. Az úttörő baltimore-i Johns Hopkins Egyetem és az Imperial College London után a Yale, a Stanford, a Berkeley és a Cornell is létrehozott már ilyet, de Kanadától Svédországon át Ausztráliáig folynak egyetemi kutatások a témában – elsődlegesen a hallucinogén gombákban található pszilocibin, az LSD, a ketamin és az MDMA emberekre gyakorolt (valamint kulturális-társadalmi) hatását vizsgálják.

Az, hogy a varázsgomba hatóanyagában, a pszilocibinben komoly potenciál rejlik a súlyos depressziós zavar kezelésére, két, egyaránt 2016-ban megjelent, nagy hatású tanulmány után vált az orvostudomány rögeszméjévé: az Imperial College London kutatói más gyógyszerekre nem reagáló depressziós alanyokon, a Johns Hopkins Egyetem munkatársai pedig rákbetegeken mutatta ki a pozitív hatást. Ezt számos későbbi kutatás alátámasztotta, de 2023-ig kellett várni, míg eljutottunk a nagycsoportos vizsgálatokig.

További részletek a Qubiton.