Állami segítség híján virágzik a gondozási feketepiac

Van, amikor az az adat a legfontosabb egy helyzet jellemzésére, ami nincs. Márpedig azt senki nem tudja Magyarországon, hogy a 65 év feletti korosztály 1,8 millió tagjának milyen szociális vagy egészségügyi segítségre, szolgáltatásra lenne szüksége. Annak ellenére sem tartja fontosnak a kormány egy ilyen összegzés elkészítését, hogy azt lehet tudni: az idős emberek közt 1,3 millióan élnek valamilyen korlátozottsággal: rosszul mozognak, gyengébben látnak vagy hallanak. Többségük nem igényel folyamatos gondozást, de azt igen, hogy valaki rendszeresen besegítsen a ház körüli teendőkbe - írta a népszava.hu.

Házi segítségnyújtást azonban jelenleg a korosztálynak mindössze 7 százaléka kap, idősek otthonában pedig 3 százalékuk lakik.

Miközben nő az átlagéletkor, világszerte egyre több idős demens beteg szorul ápolásra, de Magyarországon arról sincs pontos nyilvántartás, vajon ők hányan lehetnek.

Ez a lesújtó helyzetkép rajzolódott ki a magyar időspolitika gyakorlatáról a Friedrich Ebert Alapítvány rendezvényén, ahol a Jól-lét Közhasznú Alapítvány egyik tanulmányát mutatták be. A szerző, Gyarmati Andrea szociológus a fenti adatokhoz azt is hozzátette, hogy állami fenntartású idősek otthonában az utóbbi 8 évben egyetlen új férőhely sem jött létre. Nemcsak ez mutatja a kormány megkülönböztető politikáját, hanem az is, mekkora összeget szán az idős emberekre. A magyar állam jelenleg csak a GDP 0,4 százalékát költi a 65 év fölöttiek ellátására, amivel az európai átlag alatt maradunk, előttünk jár Csehország, de még Szerbia is, míg a svédek 2 százalék fölötti összeget, a norvégok és a dánok pont két százalékot különítenek el erre a célra.

Az adatok csak arra jók, hogy rámutassanak a politika lényegére – terelte más irányba a jelenlévők gondolkodását Talyigás Katalin szociológus, aki szerint a legfontosabb, hogy milyen minőségű életet tudnak élni az idősek. Ebből a szempontból pedig nagyon fontos, hogy ma 93 százalékuk nem jut semmilyen segítséghez, pedig százezrek élnek közülük százezer forint alatti nyugdíjból, amiből nem tudják megfizetni sem a piaci, sem a feketepiaci szolgáltatásokat. Mert az ellátási hiányt sokszor a határon túlról érkező szakképzetlen gondozókkal próbálják kitölteni az idős családtag ápolásának kényszerével szembesülő családok. Ha ki tudják fizetni nekik a 200 ezer forint fölötti elvárt béreket, már a szerencsés kevesek közé tartoznak, de a magánkézben lévő idősotthonok az átlagemberek számára teljesen elérhetetlenek.  A teljes beszámoló itt olvasható