A hazai politikai berendezkedés viszonylag szűk mozgásteret adott a kamarának, ami most sokkal tágabbá vált.
Egyetlen nap alatt már közel ötezren jelezték belépési szándékukat az „új” kamarába – tudta meg a MedicalOnline Álmos Pétertől, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnökétől.
Dühös vagy elkeseredett?
Elkeseredett semmiképpen, inkább megkönnyebbültem. Dühös pedig a módszer miatt vagyok, ahogyan végigvitték az orvostársadalommal szemben azt a folyamatot, amelynek eredményeként 24 óra alatt megszüntették a kötelező kamarai tagságot, és elvették a hivatásrendtől az etikai rendszer működtetését. Mindazonáltal rendkívül érdekes volt belülről látni azt a műveletet, amelyet nagy empátiával ugyan, de kívülről szemléltünk például a Magyar Tudományos Akadémia esetében, hogy micsoda hatékonysággal megy át a sajtón egy valótlan tényállítás, és hogyan sokszorozódik. Az bosszantott, hogy hiába a gyors cáfolat, ezt a folyamatot nem lehetett utolérni. Ugyanakkor afelett azért ne lépjünk át nagyvonalúan, hogy a kormányzat nem egy öncélú klubot akar ellehetetleníteni, hanem egy állami alapfeladatához, az állampolgárok egészségének biztosításához hozzájáruló fontos köztestület – nem véletlenül – kemény fellépését, visszajelzését akarja félresöpörni azt üzenve, hogy a gyógyítást illetően a gyógyítók ne fogalmazzanak meg saját, ellentétes véleményt. Ezzel az állampolgárokat károsítják meg.
És mi okozta a megkönnyebbülést?
Mi, akik ma a kamara elnökségét adjuk, egykor aktivistaként kezdtük el építeni az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoportot, az abból kinövő Újratervezést. Felléptünk a paraszolvencia ellen, sikerre vittünk kampányokat a kórházi fertőzések megelőzése és más apróbb ügyek mellett. Civilként szabadabban tudtunk megnyilvánulni, nem kellett ügyelnünk a politikai korrektségre, viszont a kamara vezetőiként ez sokszor meghatározó szempont volt számunkra a megszólalásokban, befolyásolta a tevékenységünket és döntéseinket. A hazai politikai berendezkedés viszonylag szűk mozgásteret adott a kamarának, ami most sokkal tágabbá vált. A hatalom számára a hivatalokat sokkal könnyebb bezárni, mint egy független ellenállást megtörni. Ettől a megkönnyebbülés. (...)
Sokan úgy fogalmaznak, hogy kivégezték az orvosi kamarát. Kivégezték?
Nem. Egy 5-10 ezer fős erős, összetartó kamara is lehet ütőképes, ráadásul az elmúlt két nap eseményei biztatóak. Csütörtök estig e-papíron és e-mailben már közel ötezren jelezték belépési szándékukat az „új” kamarába, és a számok folyamatosan emelkednek. Nyugdíjas, már nem aktív kollégák kérik a felvételüket, külföldön dolgozó magyar orvosok csatlakoznának támogatóként, és még volt/leendő betegeinktől is érkezett felajánlás önzetlen segítésre.
Az OKGY-n határozatba foglalt céljaink nem változnak, a nyomásgyakorlás tovább zajlik, folytatni fogjuk az önként vállalt túlmunkaszerződések letététbe helyezését. Ha ezt csak néhány ezren megteszik, az több mint elég.
Idén tisztújítás vár a hivatásrendi kamarákra, így a MOK-ra is. Újra ringbe száll a mostani elnökség?
Én nagyon remélem, hogy többen folytatják az elnökségből, ugyanakkor célunk volt az is, hogy olyan kamarát építsünk, ahol megjelenik a motivált utánpótlás, akár a miénktől eltérő megközelítéssel. Ezért bízom benne, hogy magas részvétel mellett zajlanak majd a választások, jó jelöltek és friss erőt, szemléletet is hozó új tisztségviselők is lesznek.