Amikor automata adagolja a gyógyszereket

A legfontosabb nyereség a betegek biztonsága. Magyarországon két helyen, Budapesten jelenleg csak egyetlen kórházban adagolja gép a betegek napi gyógyszereit. Az idáig vezető útról, s az azóta szerzett tapasztalatokról dr. Higyisán Ilonát, a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház főgyógyszerészét kérdezte a pharmaonline.hu portálja.

- Gyógyszeradagoló automata – igaz, mindössze egyetlenegy, mutatóban – már a kilencvenes években is előfordult Magyarországon, az egykori Szabolcs utcai kórházban, az orvostovábbképző intézetben. Ez azonban állítólag sohasem működött.

- Így igaz, erősen megelőzte a korát. Akkoriban ugyanis még szó sem volt olyan informatikai lehetőségekről – kórházi informatikai háttérről nem is beszélve –, ami nélkül egy ilyen rendszer működésképtelen. Jó egy évtizeddel később mi sem egyik napról a másikra kezdtük használni az automatát. A gyógyszerek gépi kiosztása ugyanis a végpontja egy megelőző, hosszabb, rendszerszervezési folyamatnak.

- Mi volt az első lépés?

- A mi történetünk még 2003-ra nyúlik vissza. Akkor vettük birtokba az intézeti gyógyszertár új, különálló épületét, s ily módon lehetőségünk nyílt annak a korábban megfogalmazott tervünknek a megvalósítására, hogy a gyógyszertár nagyobb szerepet kapjon a terápia követésében. Komoly problémának láttuk ugyanis, hogy a gyógyszerek útját csak a gyógyszertár ajtajáig tudtuk követni. Ezért a kórház akkori igazgatójával, //dr. Papp László//val megállapodtunk abban, hogy próbaként megkezdjük a betegterápiák rögzítését. Ehhez 2004-ben kiválasztottunk négy osztályt – a három sebészetit és az urológiát –, ahová feljártak a gyógyszertár asszisztensei, akik lázlapokról számítógépbe rögzítették a betegek adatait, s emellett a gyógyszerek kiosztását is elvégezték. E munka eredményeként dokumentálttá tettük a betegterápiákat. Gondot okozott viszont, hogy a gyógyszerészek – alacsony létszámukból adódóan – nem tudtak részt venni az osztályos munkában, nem volt állandó rálátásuk az ott zajló folyamatokra. Ezért úgy gondoltuk, az osztályokról le kell hozni a központi gyógyszertárba a gyógyszerelést. Ez a váltás 2007-ben történt, a megfelelő tárgyi és személyi feltételek megteremtése után.

- Ez mit jelentett a gyakorlatban?

- Mivel az akkor érvényes jogszabályok szerint a manuális gyógyszerosztás feltétele 200 ágyanként egy gyógyszerész és négy asszisztens alkalmazása volt, bővítettük a létszámot. Gondoskodni kellett elegendő számítógépről, s a gyógyszertáron belül olyan területről, ahol a munkatársak zavartalanul elvégezhették a napi gyógyszeradagok szétosztását. Ezzel a módszerrel 300–350 ágyat tudtunk kiszolgálni. Ez volt a maximum. Péntekenként – amikor háromnapi adagot kellett előkészíteni – a kollégák sokszor még késő délután is nyomkodták dobozokba a tablettákat. Egyértelművé vált: ha újabb osztályokat is be akarunk vonni a központi gyógyszerelésbe, más irányba kell lépnünk.

Fontos volt az osztályok vizitrendjét hozzáigazítani a gyógyszertár gyógyszerelési idejéhez, annak érdekében, hogy a kollégák ne csúcsra járatva legyenek kénytelenek dolgozni, hanem folyamatosság jellemezze a munkájukat. A reggel vizitelő osztályoknak délelőtt gyógyszereltünk, a náluk fekvő betegek aznap déli, esti, illetve a másnap reggeli gyógyszereit dobozoltuk. De volt, ahol egykor tartották a gyógyszerelésről is döntő vizitet, ott azokat a tablettákat osztották, amelyeket aznap estétől másnap délig kellett bevenniük a pacienseknek. Ezt a munkát azonban ekkor még mindig manuálisan végeztük. A kézi módszerrel történő, betegre szabott gyógyszerosztás legfőbb problémája az volt, hogy nem tudtuk kontrollálni, vajon biztosan azok a gyógyszerek kerülnek-e a dobozokba, amelyeknek ott a helyük.

A teljes cikk a portálon olvasható!