Amit a Nyugat-nílusi lázról tudni kell...

Szúnyogcsípéssel terjed a kórokozó, a fertőzött emberek zöme tünetmentes marad. Kisebb részüknél azonban más vírusos betegséghez hasonló, enyhe tünetek jelennek meg, ezért nehéz a kór felismerése. A pontos diagnosztizálás fontosságát az indokolja, hogy a fertőződés súlyos agyi és idegrendszeri elváltozásokkal is járhat. Halálos esetekről is tud a krónika – olvasható a Nógrád Megyei Krónika – online oldalán.

Dr. Surján Orsolya, megyei tisztifőorvos arra mlékeztetett, az utóbbi hetekben szinte naponta jelentek meg hírek a Szerbiában, Horvátországban, Romániában, Olaszországban, és az Amerikai Egyesült Államokban előfordult a Nyugat-nílusi láz halmozódásáról. A szomszédos Szerbiában idén már több mint 40 fertőzést tartanak számon, sőt, halálos áldozatokat is követelt a megbetegedés. Horvátországban négyen, Olaszországban tizenöten, Romániában kilencen fertőződtek meg. Az Amerikai Egyesült Államokban, ebben az évben csaknem 2600 a betegek száma, s száztizennyolcan haltak bele a fertőzésbe.

– Mit kell tudni a betegségről és kórokozójáról?
– A Nyugat-nílusi vírust, (West Nile vírus) Uganda, West Nile tartományában egy lázas tüneteket mutató nő véréből izolálták először 1937-ben. Innen ered a vírus elnevezése. A Föld legelterjedtebb arbovírusai közé tartozik. Az arbovírus meghatározás azokra a vírusokra érvényes, amelyek az emberre rovarok, kullancsok vagy szúnyogok csípésével terjednek, ezek pedig előzőleg egyéb állatoktól, háziállatoktól és a madaraktól fertőződnek. 1950-ben Egyiptomban okozott egy nagyobb járványt. 1969 óta tudunk a magyarországi jelenlétéről. A Nyugat-nílusi láz (West Nile Fever) egy szúnyogcsípéssel terjedő vírusos megbetegedés, amely főleg Afrikában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, Európában, Óceániában és Észak-Amerika egyes területein honos.

– Hogyan terjed ez a kór?
– A vírus gazdái a madarak, madárról emberre illetve madárról madárra szúnyogcsípés révén terjed a kórokozó, amely nagy távolságokra a költöző madarak révén jut el. Vírus emberről emberre természetes úton nem terjed, vér vagy szervdonáció révén azonban előfordulhat fertőződés. Mivel a szúnyogok a terjesztők, a fertőzések száma összefüggésben áll azzal, hogy az időjárási viszonyok mennyire kedveznek ezeknek a rovaroknak. Idén a szárazság miatt nem túl nagy a szaporulat, ami csökkenti a fertőzés esélyét.

– Magyarországi észlelésével kapcsolatban melyek a legfőbb tapasztalatok?
– Magyarországon is időről-időre előfordul a vírus, ezt az 1960-as évektől humán- és állategészségügyi kutatások, 2003 óta humán diagnosztikus vizsgálatok is bizonyítják. Évente átlagosan 4-5 igazolt megbetegedést diagnosztizálnak. Haláleset nem történt. Ettől eltérő volt a nagyon csapadékos 2008-as, és 2010-es év, amikor több volt a megbetegedés, (2008-ban:19, 2010-ben:20). 2011-ben négy, idén pedig két fertőzés volt augusztus végén Csongrád és Hajdú-Bihar megyében. Nógrádban felismert eset eddig nem volt. Mivel a fertőzés leggyakrabban tünetmentes, s a tünetek sem jellegzetesek, ezért nehéz felismerni, így nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy Nógrád megye nem érintett. Valószínűsíthető, hogy a média hatásának is köszönhetően a jövőben az orvosok hamarabb gondolnak a nem specifikus tünetek ellenére a betegségre, s kérik a laboratóriumi vizsgálatot. Így az igazolt esetek száma országosan növekedhet.

– Melyek a legsúlyosabb következményei a fertőzésnek és gyógyítható-e a betegség?
- A fertőzési skála a tünetmentességtől a súlyos agyvelőgyulladásig terjedhet. A megfertőződött emberek 80-85 százaléka tünetmentes marad, és vélhetőleg életre szóló védettség alakul ki ezáltal. A fennmaradó 15-20 százaléknál enyhébb tünetek alakulnak ki, ezek nem jellegzetesek, ezért a klinikai kép alapján nehezen különíthetők el más vírusbetegségektől. Láz, fejfájás, gyengeség, izomfájdalmak, kötőhártya-gyulladás, arcpirulás, fényérzékenység, bőrkiütések, nyirokcsomó duzzanatok jelentkezhetnek. Ez az állapot nagyjából egy hétig tart, s gyors javulás váltja fel.

A fertőzöttek legfeljebb egy százalékánál azonban a betegség második periódusában a kórokozó megtámadja az idegrendszert és agyhártya-, illetve agyvelőgyulladást okoz, ami bénuláshoz, kómához, vagy a beteg halálához vezethet. Agyi érintettség esetén az előbbiekhez idegrendszeri problémák főleg fejfájás, meglassultság, zavartság társulhat. Leginkább az idősek vagy csökkent immunitásúak lehetnek veszélyeztetettek.