Amit még most sem mondtak el a Covid-járványról

„Amit még sosem mondtunk el a Covid-járványról” – Orbán Viktor miniszterelnök már napokkal ezelőtt ezzel hirdette azt a kisfilmet, amelyet a koronavírus-járvány ötéves évfordulója alkalmából tett közzé a kormány. Két szempontból is meglepő választás volt épp így beharangozni a filmet. Egyrészt elég nagy öngól arról beszélnie a kormánynak, hogy egy egész filmnyi dolgot nem mondtak el annak idején a járványról – főleg, miután éveken keresztül épp amiatt kapták a legtöbb szakmai kritikát, hogy hiányos és zavaros a járványügyi adatközlésük, és a járványkezelés transzparenciáját feláldozták a politikai kommunikáció oltárán. Másrészt ezúttal is csak ígéret marad a nagy kitárulkozás, mert valójában semmi érdemi újdonság nem derül ki a filmből, - írta a telex.hu "filmkritikájában".

Amiről nincs szó: a kórházi állapotok. Beszédes, hogy a film nagyjából időrendben veszi át a járvány főbb állomásait, de egyszerűen véget ér azzal, hogy Orbán 2021 tavaszán leveszi a maszkot. A harmadik hullám elkenése után érthető, hogy a film a negyediknél sem akar hosszabban időzni, de az még így is meglepő, hogy ez a negyedik hullám teljesen kimaradt a filmből, miközben alig néhány hónappal később, 2021 őszén indult, és a harmadik utáni legtöbb halálesetet okozta.

Orbán 2021 májusában dobta le a textilt, mert meglett az ötmilliomodik oltás, amihez ő ezt a lépést kötötte, hiába mondták a szakértők, hogy fals dolog a vakcina és a maszk szembeállítása, mert ezek a védekezésben nem kizárják, hanem erősítik egymást. 2021 őszén már látszott, hogy csökken az oltakozási hajlandóság. Majd fél évvel a maszklevevős győzelmi jelentés után beütött a negyedik hullám, amelyben többen haltak meg itthon, mint az első kettőben együtt.

Mindezzel a film nem foglalkozik. Amikkel viszont igen, azok a külföldi állapotok. „Alig maradt olyan nyugat-európai ország, ahol ne veszítenék életüket naponta több százan a járvány következtében.” „Az egyik párizsi kórház tüdőgyógyász szakorvosa azt mondta, dönteniük kell, hogy kit látnak el, és kit nem” – hangzanak a híradós idézetek drámai zene és képek kíséretében. Arról viszont nem szól a film, hogy Magyarországon is voltak hasonlóan nehéz helyzetek az egészségügyben, csak ezeket a kormány igyekezett a nyilvánosság ingerküszöbe alatt tartani, például azzal, hogy a Covid-osztályokra a média nagyon ritkán nyert betekintést, hiába kérte többször is, épp azért, hogy a valós állapotokról tájékoztasson (azaz a dolgát végezze).

Jelzésértékű, hogy a magyarországi halálesetek számára nagyon felületesen tér csak ki a film – ami még egy valóban kifogástalan járványkezelés esetében is visszás lenne, hiszen még ha az reálisan nem is várható el, hogy egy világjárványnak ne legyenek halálos áldozatai, az igen, hogy róluk a kormány egy évfordulós visszatekintésben megemlékezzen. De ez a hiány még szembetűnőbb úgy, hogy a film elején több híradórészletet is bevágnak arról, hogy Kínában hogyan nő a halálos áldozatok száma, illetve hogy Franciaországban, Olaszországban milyen viszonyok alakultak ki – miközben az már nem kap említést a filmben, hogy később több olyan időszak is volt, amikor Magyarország az új halálesetek lakosságarányos számában világelső volt.

Orbán erről mindössze ennyit mond a filmben egy korabeli parlamenti ülésen: „Egy főre jutó elhunytak száma az Európai Unión belül Magyarországon egymillió főre vetítve 117, Németországban ez magasabb, Hollandiában magasabb, Franciaországban magasabb, Svédországban magasabb és Belgiumban is magasabb. Elég komoly országokat előzünk meg csak azért, mert jó orvosaink és jó ápolónőink vannak.” Azt viszont, hogy ezután mi történt ezen a téren, a filmből már egyáltalán nem tudjuk meg.

Továbbiak a teljes cikkben