Amputációs centrumokra lenne szükség az országban

Európában lakosságarányosan hazánkban vágják le a lábát a legtöbb embernek, Magyarországon mégis csupán egyetlen amputációra specializálódott sebészet működik. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben található első és mind ez idáig egyetlen ilyen osztály az intézet profiljából következően rehabilitációs háttérrel dolgozik. Akik idekerülnek, azoknak szerencséjük van a szerencsétlenségben, mert lehetőség szerint úgy bocsátják haza őket, hogy nemcsak ellátni képesek magukat, de akár ismét munkába is állhatnak. A Magyar Nemzet járt riporton az intézetben.

Magyarországon évente körülbelül hétezer amputációt végeznek, lakosságarányosan a legtöbbet Európában. A beavatkozások nyolcvan-kilencven százalékára érszűkület és cukorbetegség miatt van szükség, a többi hátterében daganat, gyulladás, fejlődési rendellenesség áll. Az amputációk közül 4-4,5 ezer „nagy”, vagyis a boka feletti, ám míg a kontinensen ezek kétharmadát a térd megtartásával, tehát lábszáron végzik, nálunk az arány fordított, és az orvosok nagyobbrészt combnál amputálnak. Ez pedig nem jó, mert ha a térdízület is megmarad, kevesebb energia szükséges a járáshoz, vagyis nagyobb az esély a „közlekedési értékű” járásra – magyarázza az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) Amputációs Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. Márpedig Rembeczki László meglehetősen hiteles forrás, lévén az ország egyetlen amputációra specializálódott sebészetének vezetője, ahol évente hozzávetőleg háromszáz amputációt végeznek.

A főorvos a combamputációk gyakoriságát több mindennel magyarázza: a betegek későn fordulnak orvoshoz, ha mégis, akkor sem mindig ismerik fel azonnal a bajt, és ezért vagy mert helyben nincs katéteres labor, nem végeznek ér­tágító műtétet, amellyel sok esetben – ha csak egy időre is, de – megmenthető még a végtag. Ha már nagy a baj, elzáródott az ér, vagy elüszkösödött a láb, és elhalnak a szövetek, az orvosok többsége inkább az életet menti, nem a végtagot – mondja Rembeczki László. A főorvos megjegyzi, hogy mivel hivatalosan nem létezik amputációs sebészet, zömmel általános, esetleg érsebészek végzik napjainkban is ezeket a beavatkozásokat. Ez pedig azért probléma, mert nemcsak az nem mindegy, milyen magasságban vágnak le egy lábat, de az sem, hogyan.

Évtizedekkel ezelőtt ha valakinek amputálták a lábát, az gyakorlatilag egyet jelentett a rokkantsággal. Ma már nagyon más a helyzet, a többség, amennyire csak lehet, teljes életet szeretne és – az orvosok erőfeszítéseinek, valamint a technika vívmányainak köszönhetően – tud is élni. Rembeczki László főorvos ugyanakkor úgy látja: ahhoz, hogy ez ne csak elvi lehetőség legyen, olyan amputációs centrumokra van szükség, ahol a betegeket műtét után nem hazaküldik, hanem mielőbb megkezdik a rehabilitációjukat, és minden lehetőséget megadnak nekik a saját életükbe és a társadalomba való visszailleszkedéshez.

További részletek a teljes cikkben