Angliai állását hagyta ott egy ezerfős faluért az orvos

Az Angliából hazatelepülő orvost, dr. Lobmayer Pétert választotta meg a falu képviselő-testülete háziorvosnak. Vele beszélgettünk a kint töltött évekről, a hazaköltözés okairól és a magyar egészségügyről - írja a kemma.hu.

– Az angol egészségügy sokkal gazdagabb és egy jól menedzselt ellátó rendszer. A magyar – történelmi okokra visszavezethetően – sokkal szegényebb, kevésbé szervezett, ugyanakkor rugalmasabb és még azt is lehet mondani, hogy talán inkább betegközpontú.

– 1996-ban voltam kint először egy posztgraduális képzésen, majd három éven keresztül kutattam az egészség társadalmi meghatározóit, konkrétan a társadalmi egyenlőtlenségek, illetve a szegregáció – a gazdagok és szegények közötti elkülönülés – egészségi hatásait. 2004-ben mentem ki újra, amikor a kutatásetikai bizottságok működését vizsgáltuk, majd az egészségügyi szervezésben dolgoztam alkalmazott kutatásokon, egészségpolitikai döntések előkészítőjeként.

– Egy ilyen kis település lakosainak, mint Kömlőd, szinte minden gondjáról-bajáról tudni fogok, és ezt kihívásként élem meg. Tudom ugyanis, hogy az egészség nem a rendelőben keletkezik. Az egészség az életmódban, az egyéni attitűdökben, az érzelmi hozzáállásban, a közösségi örömökben, az összetartozásban és egymás segítésében érhető el. Ugyanígy a betegség alapvetően ezeknek a hiányosságaiból fakad. Van gyakorlati oka is a választásnak: olyan programban veszek részt, amelynek feltétele, hogy tartósan be nem töltött praxist vegyek át, ez az úgynevezett praxis 1 program. A kömlődi épp egy ilyen lehetőség volt.

– Figyelemmel kísérte a magyar egészségügy fejleményeit? Mit gondol, az átállás nehéz lesz vagy könnyű?

– Értékelem a folyamatban levő pozitív változásokat, amelyek reményteliek. Ugyanakkor látom a nehézségeket, és arra számítok, hogy a hálapénz lesz a legnehezebb. Adni és elfogadni egyaránt nagyon kínos és sokat árt a rendszer tisztaságának, illetve az orvos-beteg kapcsolatnak. Remélem, még megélem, hogy eltűnjön ez a rendszer. Azt is látom, hogy léteznek olyan ellátási formák ahol sok felesleges beavatkozás történik. Ilyen például a szülészeti ellátás. Azt gondolom, szakmailag megmagyarázhatatlan, ha egy közkórházban a császármetszések aránya 20 százalék felett van. Saját gyakorlatomban arra fogok törekedni, hogy csak a szakmailag indokolt beavatkozásokat alkalmazzam, hiszen az orvoslás egyik alapvető szabálya a „nil nocere", vagyis „nem ártani".

– Örömmel tapasztalom, hogy a fizetések felzárkóztatása megkezdődött, de azért nincsenek illúzióim. Vezetek egy angol céget, ami népegészségügyi elemzésekkel, illetve coachinggal foglalkozik. Arra számítok, hogy évekig szükség lesz arra, hogy ezt a tevékenységemet is fenntartsam.