A mi munkánk megfizethetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy ne fizessék meg!
Tavaly ilyenkor több ezer egészségügyi dolgozó vonult az utcára, jelezve, hogy elfáradtak, felőrölte őket a túlterheltség és az anyagi elismerés hiánya. Az ápolók nemzetközi napja az idén csendesebben telt, a reményt legalább az éltette, hogy a bértárgyalások sikeréről szólnak a hírek. Babonits Tamásné, a Magyar Szakdolgozói Kamara elnökhelyettese, aki 44 évet dolgozott egy budapesti kórházban, Egerben is ezzel biztatta az ápolókat - tudósított a szabadföld.hu.
Lapzártakor még vártak a hivatalos bejelentésre, de az érdekképviseletek szerint már körvonalazódik: ebben az évben elkezdődne a bérek felzárkóztatása, ami egészen 2019-ig tartana. Az ágazati kollektív szerződés pedig garantálná, hogy amennyiben az ígéret nem valósul meg, akkor lehet sztrájkolni. A szakdolgozók különösen igazságtalannak tartják, hogy a bértábla „összecsúszott", azaz a már 15 éve a betegágy mellett helytállók szinte ugyanannyi fizetést kapnak, mint a fiatal pályakezdők. Így szép számmal akadnak családfenntartó, gyermeküket egyedül nevelő ápolók, akik hétvégi és éjszakai pótlékokkal sem visznek haza havonta 120 ezer forintnál többet.
Az volna méltányos, ha legalább havi 50 ezer forinttal többet kereshetnének a szakdolgozók – ez volt a kamara korábbi álláspontja. Aki hónapról hónapra él, örül a kis gesztusoknak is, így már azt is értékelték a nővérek, hogy júliustól az állami fenntartású intézményekben dolgozók kamarai tagdíját átvállalja az állam. Így évente néhány ezer forinttal több marad a zsebükben.
Mi tartja még a hazai kórházakban, rendelőkben a fehér köpenyeseket? A teljes cikkben