A gyerekvállaláshoz kötött nyugellátás elsősorban méltányossági problémát oldana meg, a fenntarthatóságot nem valószínű, hogy növeli hosszú távon.
A gyerekvállalás nyugellátáshoz kötése inkább a méltányosság, mint a több gyerek miatt lényeges, illetve nem foglalkozik az indexálás és a valorizálás, a degresszió, valamint a rugalmas korhatár kérdésével – mondta a Világgazdaságnak Simonovits András, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének emeritus kutatója.
Benyár József, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján beszélt arról, hogy a nyugellátások gyerekvállaláshoz kötése során a nevelésben részt vevők között prémiumot oszthatnak szét, ami növelheti a járadék összegét, illetve csökkentheti a korhatárt. Amikor valakinek gyereke születik, attól az időponttól kevesebb járulékot kellene fizetnie, így támogatva anyagilag a nevelést. Az elképzelés szerint az átmenet felmenő rendszerben, fokozatosan történhetne meg. Farkas András, a NyugdíjGuru alapítója lapunk kérdésére aláhúzta:
Nem értek egyet azzal, hogy gyerekvállaláshoz kössék a nyugdíjakat. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy továbbra is az élőmunkát terheli az ellátás költsége. Valamennyire ugyan kitolható a jelenlegi rendszer fenntarthatósága, de hosszú távon a gyerekvállaláshoz kötés sem oldja meg a problémát, a felosztó-kirovó rendszer finanszírozhatatlan marad.
Farkas András hozzáfűzte: a rendszer fenntarthatatlanságát az okozza, hogy túl kevés nő van ahhoz, hogy a jelenlegi 1,55-os reprodukciós ráta mellett elegendő járulékot fizessenek be a dolgozók évtizedes távlatban. Háttérbeszélgetéseink tapasztalata alapján a kormányzat jelenleg nem foglalkozik a javaslattal, a témáért felelős Novák Katalint kerestük kérdéseinkkel, írja a lap.
A teljes cikk a portálon olvasható.