Autizmustünetek kütyüzéstől – amivel tönkretehetjük a gyerekeinket

Magyar tudósok tanulmánya szerint a másfél éves gyerekek átlagosan napi 86 percet töltenek képernyő előtt. A kütyü lett a bébiszitter, az altató és a nyugtató a kicsik számára. A túlzott képernyőhasználat miatt a gyerekek egy része másfél évesen nem hallgat a saját nevére, háromévesen nem tanul meg beszélni. Mindez azért, mert a szülei úgy érzik, a képernyőzés, az angol nyelvű mese majd segíti a nyelvtanulásukat, növeli a szókincsüket, digitális készségeiket. Pedig éppen ellenkezőleg. A válaszonline.hu öt pontba szedte, hogyan tehetik tönkre a szülők a saját gyerekeiket – a legnagyobb jóindulattal.

A gyermekpszichológusok furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Néhány autistaként diagnosztizált gyerek másként reagált a kezelésekre, mint a többiek, gyorsan és látványosan javult az állapotuk, ami ennél a kórképnél korábban egyáltalán nem volt jellemző. Pedig kezdetben a csodás gyógyulást produkáló gyerekek és a többiek tünetei ugyanolyanok voltak: nem tudták megkülönböztetni az emberi érzelmeket, kerülték a szemkontaktust, nem voltak képesek absztrakt fogalmak megértésére. Ott egy cica vagy egy kutya – idáig eljutottak, de azt már nem fogták fel, hogy mindkettő egy állat. A szakpszichológusokat meglepte, hogy a gyerekek egy részének javulni kezdett az állapota, esetenként meg is szűntek a tüneteik. Mi történhetett? A gyógymód ugyanaz volt mindkét gyerekcsoportnál, biztosra vehették tehát, hogy – sajnos – nem fedeztek fel új, hatásos kezelést. A gyerekek különböztek egymástól. 

Kiderült, hogy az általuk autizmussal diagnosztizáltak körében 2012 és 2017 között – vagyis az okostelefonok, -tévék és a tabletek megjelenése után – drámai változás történt a médiahasználatban: 38 százalékról 97 százalékra nőtt az extrém hosszú, napi négy órát meghaladó képernyővel töltött idő.

A javulás azoknak a gyerekeknek egy részénél következett be, akik már hároméves koruk előtt napi négy órát képernyőztek. Az azóta világszerte ismertté vált Marius Teodor Zamfir, a bukaresti Spiru Haret University pszichológusa rájött, hogy a gyerekeket félrediagnosztizálták: nem voltak autisták, csak a tüneteik voltak hasonlónak. Azért javult rohamosan az állapotuk a többiekhez képest, mert az autizmusgyanú esetén a gyerekek szüleinek kütyümentes körülményeket javasolnak. Vagyis „véletlenül” megszüntették a tüneteket kiváltó okot, a túlzott képernyőzést, és ettől a gyerekek állapota javulni kezdett. 2018-ban Zamfir már több év kutatási tapasztalatával tudta bizonyítani, hogy a kontrollálatlan kütyühasználat rosszat tesz a gyereknek. (Zamfir megalkotta a virtuális autizmus kifejezést, de a jelenségnek valójában nincs köze az autizmus spektrumzavarhoz.)

Továbbiak a cikkben