Az agykutató, aki szigorú, mégis mindig mosolyog

A 46 éves agykutató professzor saját képességeihez képest mindig a legjobb akart lenni. Karrierjét is gyorsan építette: jelenleg is a Szegedi Tudományegyetem egyik legfiatalabb egyetemi tanára. Kutatásai nemrég olyan irányt vettek, amely akár az Alzheimer-kór gyógyításában is áttörést hozhat. A kitüntetettel a Délmagyarország Napilap beszélgetett.

– Miután átvette a Szent-Györgyi Talentum-díjat, azt mondta lapunknak, Szegeden az orvosbiológiai kutatásban nincs nagyobb elismerés ennél. Hogyan élte meg, hogy megkapta?

– A díjaknak általánosságban nem tulajdonítok nagy jelentőséget, hiszen nem azért kutatok, hogy ilyesmiket kapjak. Emellett azt gondolom, az én szakterületemen nem lehet egyéni eredményeket elérni. Megfelelő infrastruktúrára és olyan kutatói közösségre is szükség van, ami egy nagyobb projektet is be tud fejezni.

– Csapatának mondott köszönetet a díjátadón is, valamint tanárainak. Kik ők?

– Ahhoz, hogy valaki gyors és nagy karriert fusson be, jó tanárok kellenek, hiszen a mentorálás a legfontosabb. Olyan emberek kellenek, akik nemcsak azt tudják, hol tart a tudomány eleje, hanem azt is, hol fog állni öt év múlva, és meg tudják határozni a fejlődés irányát. Rám Somogyi Péter és Nusser Zoltán volt a legnagyobb hatással, mindkettőjükkel Oxfordban dolgoztam. Zolival még csak nem is együtt, csupán egymás mellett, de ebből is sokat tudtam tanulni. Somogyi Péter pedig véleményem szerint a legkimagaslóbb magyar agykutató.

– Hogyan került Oxfordba?

– Az oxfordi gyógyszertani intézet akkori vezetőjét Szegeden avatták díszdoktorrá. Úgy vette át ezt az oklevelet, hogy bejelentette, ösztöndíjat alapít szegedi diákok számára. És történetesen én voltam az első diák, aki ezt az ösztöndíjat megkaptam.

– Ekkor már nyilvánvalóan tudta, mivel szeretne foglalkozni. Mikor döntött az agykutatás mellett?

– Másodéves egyetemista koromban. A természettudományi karon tanultam biológiát. Jöttem a ligeten át Újszegedre előadásra, és akkor fogalmazódott meg bennem, séta közben, hogy ha valamivel, akkor ezzel szívesen foglalkoznék. Bár akkor még semmit nem tudtam róla, azt vallom, hogy olyanra érdemes szakosodni, ahol látszik, hogy egy életre való munka van. Az agykutatás ilyen, ráadásul hiszem, hogy ezzel a területtel pont most érdemes foglalkozni.

A teljes beszélgetés a portálon olvasható!