Az ápolók érzik az emberek szeretetét

A járványhelyzetben közel egy éve nyújtott kiemelkedő teljesítményük és helytállásuk miatt idén nagyobb figyelem irányul a betegágy mellett dolgozókra, az ünneplésre azonban jelenleg nincs lehetőség. Ezért a Magyar Nemzet felkereste a Covid-betegek ellátásában a kezdetektől kulcsszerepet vállaló Országos Korányi Pulmonológiai Intézetet, ahol a betegápolásban tevékenykedő szakemberekkel beszélgettek.

– Nagyon szeretem a szakmámat, harminckettedik éve dolgozom a Korányiban – mutatkozott be Barna Tímea osztályos főnővér. Véleménye szerint a vírusjárvány kellett ahhoz, hogy a fókuszba kerüljön a hivatásuk, és hogy az ápolók megkapják a valódi társadalmi megbecsülést. Arra a felvetésünkre, hogy míg tavaly tavasszal, a járvány első hulláma idején az emberek hősként tekintettek az egészségügyi dolgozókra, addig mostanra mintha kevesebb figyelem irányulna rájuk, Barna Tímea úgy reagált: ez nem így van, továbbra is rengeteg elismerést és pozitív megerősítést kapnak.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Gróf Kinga, a kórház ápolási igazgatója is, aki elmondta, hogy az utóbbi időben nagyon sok köszönetet kapnak személyesen és írásban is a gyógyult páciensektől, illetve azoktól az egészségügyi dolgozóktól, akik a náluk kialakított oltóponton kapták meg a védőoltást.

Mennyire változtatta meg egy ápoló, különösképp egy Covid-osztályon dolgozó életét a pandémia? – tették fel a kérdést. Szabó József, az izolációs osztály vezetője úgy véli, a járvány következtében jóval több lett a feladatuk, ám sokkal összetartóbbá vált a munkahelyi közösség, és rendkívül felértékelődött a csapatmunka. Ugyanezt gondolja Maksa Mónika is, aki bár még csak egy éve dolgozik a Korányiban ápolási igazgatóhelyettesként, mégis azt érzi, hogy itt nagyon erős a közösség, és egyre több a segítő kéz, azaz az olyan dolgozó, aki akár pluszmunkát is vállal, ha arra van szükség. – Nagy teher volt, hogy karácsonykor kellett a kollégákat megkérnem, hogy a családjukat háttérbe szorítva 26-ától jöjjenek be oltani. A munkatársaink azonban egyszer sem mondtak nemet, mindig mellénk álltak – közölte. További vallomások a cikkben