Az azbeszt még most is szedi áldozatait

Selypen akkor kezdődtek az azbeszttel kapcsolatos problémák, amikor az eternitcső-gyártó üzemet a cementgyár mellé telepítették. Sokáig védőfelszerelés nélkül állították elő – javarészt osztrák megrendelésre – a víz- és szennyvízelvezetésre használt idomokat. Az 1960-as, '70-es években – amely időszak a Selypi-medence másodgenerációs iparának (az első a helyi gyáralapításoktól a második világháborúig tartott) talán a fénypontja volt – közkeletű mondásnak számított Lőrinciben: ha reggelre fehérek a háztetők, akkor előzőleg északi szél fújt, ha meg feketék, akkor délről jöttek a légáramlatok – emlékeztet a heol.hu portálja.

Ennek egyszerű volt a magyarázata: a fehér por a cementgyárból származott, a korom pedig a Mátravidéki Hőerőmű négy kéményéből festette feketére a cserepeket. Mivel a medencében az északi az uralkodó széljárás, gyakrabban okozott bosszúságot a környéken a liszt finomságú szemcse, mint a pernye. Mostanság sokan ennek tulajdonítják napjaink azbeszt általi fenyegetettségének eredőjét, de e feltételezés téves. A selypi gyárban előállított, sokáig világhírűnek számító fehér cement valóban nagy mértékben megterhelte a környezetet, ám az ebből adódó veszély eltörpül az 1970-es évek eleje óta az eternitgyártáshoz alkalmazott azbeszt jelenlétéhez képest.

Az azbeszt ezerszer sunyibb, s milliószor gyilkosabb, mint a legfeljebb a kötőhártyát irritáló cementpor. Láthatatlan elem, amely kötött formában megregulázható, ám ha a szervezetbe kerül, ledöntheti az elefántot is. 

Az eltelt bő három évtized – mint már látható – még most is szedi áldozatait. Szedi bizony, s ki tudja, meddig szedi még. Az azbeszt ugyanis valóban alattomos: hibernálódott parazitaként húsz-harminc esztendeig is képes lapulni a „gazdatestben", hogy aztán néhány hónap alatt elvégezze áldatlan tevékenységét öregeken, fiatalokon, középkorúakon, válogatás nélkül. Vagyis hiába szüntették meg az eternitgyártást bő évtizeddel ezelőtt, a ma még csak az általás iskola felső tagozatába járók ugyanúgy a rizikócsoporthoz tartoznak, mint a nyugdíjasok. De – és újabban már ez a legfájóbb – ide tartoznak a csecsemők is, akik a gyártást hírből sem ismerhetik majd, viszont az üzem lebontóinak a felelőtlensége az ő életüket ugyanúgy beárnyékolhatja, mint idősebb társaikét.

Víg Zoltán polgármester a múlt terhével kénytelen szembesülni. Nem kis teher ez, tudja jól a városvezető is, hiszen ő maga is legalább harminc olyan esetről tud, amelynek során a megbetegedettek nem élték túl a kevésbé tudományosan, ám helyben széles körben elfogadott azbesztózisként emlegetett – és rettegett – kór támadását. Érthetően nyomasztólag hatottak rá a történtek: nemcsak e fentebb említett, kétes örökség, hanem a jelen is.

Ezért jó hír, hogy a kormány az elmúlt év végén lépett, s még ebben az évben eltakarítják a törmelékbombát, esélyt kínálva ezzel legalább a 2015 után születetteknek. Na és a selypi medence jövőjének, amely az elmúlt években már statisztikailag is kritikussá vált.