Az ellátás iránt jelentkező igény mindig nagyobb, mint aminek azonnali kielégítésére az egészségügyi rendszerünk be van rendezkedve.
A koronavírus-járvány reflektorfénybe helyezte az egészségügyet, és működésének azt a sajátosságát, hogy a rendszert működtető szereplők folyamatosan döntési helyzetben vannak. Legyen az a beteg ellátásáról döntő orvos, az intézmény kapacitásairól döntő vezető, a tesztelési stratégiát meghatározó egészségpolitika, vagy az országot igazgató kormányzat. Az egyik fontos döntési kényszer, hogy mindazok a források, amelyeket a pandémia kezelése során elköltünk, másra már nem lesznek felhasználhatók, így azok hasznairól le kell mondanunk - írta a G7 véleményrovatában megjelent írásában Zemplényi Antal, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke.
Az egyik fontos döntési kényszer, hogy mindazok a források, amelyeket a pandémia kezelése során elköltünk, másra már nem lesznek felhasználhatók, így azok hasznairól le kell mondanunk. Szakmai kifejezéssel élve a haszonáldozati költséget viselnünk kell.
Soktényezős rendszer ez, és szükség van egy olyan keretre, amely az egészség és a gazdaság viszonyrendszerét szisztematikusan tudja értékelni. Az egészség-gazdaságtan szakemberei, akik ezeknek a kérdések a megválaszolásával napi szinten foglalkoznak, csak korlátozottan vettek részt a járványügyi döntések támogatásában.
Ennek hátterében számos tényező állhat. Az egyik, hogy vészhelyzetben gyors döntéseket kell hozni, nincs idő komplex elemzésekre. A másik hátráltató tényező, hogy ez a módszertan nehezen kommunikálható a szélesebb társadalmi rétegek felé, hiszen gyakran lehet olvasni olyan leegyszerűsítő kritikát is, hogy a közgazdászok be akarják árazni az emberi élet értékét – miközben a döntéshozatal során egy ponton túl elkerülhetetlen a költségek és az egészségnyereség összevetése.
A döntési alapproblémát az jelenti, hogy egy járványhelyzetben az ellátás iránt jelentkező igény mindig nagyobb, mint aminek azonnali kielégítésére az egészségügyi rendszerünk be van rendezkedve, vagy amire pénz van. Sajnos el kell fogadnunk, hogy a humán, infrastrukturális vagy anyagi erőforrásaink végesek, és ezért határozni kell arról, hogy ezeket mire használjuk fel.
A közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy amikor szűkös erőforrások állnak rendelkezésre, választani kell, hogy mely igényeknek van elsőbbsége. A választás következményekkel jár, amelyek közül az egészségügy területén a legfontosabb, hogy
amennyiben valamilyen terápia mellett döntünk, azzal lemondunk arról, hogy más alternatívákat alkalmazzunk, vagyis azoknak a lehetséges hasznait is elveszítjük. Továbbiak a jegyzetben