• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Az egészségpolitika legnagyobb hazugságai

Lapszemle Forrás: Medical Online

Az „aranykor" a kilencvenes évek első felében volt, ekkor még a kiélezett politikai csaták nem terjedtek ki az egészségügyre.

Az elmúlt húsz év az egészségügy számára a beváltatlan ígéretek időszaka volt. Miért bizonyult hazugnak a politika a gyógyítókkal szemben? Hol van a gyökere a máig tartó kudarcoknak? Várható-e fordulat most, hogy kormányprogram híján már hazugságok sincsenek? S mi a felelőssége ebben az orvostársadalomnak, amelynek vezetői éppen a mai kusza viszonyok fenntartásában érdekeltek? – erről ír elemzést a Medical Tribune cikke alapján a medicalonline.

A rendszerváltást kísérő nagy kelet-európai gazdasági összeomlás az egészségügyet sem kímélte. Ma már szeretünk nosztalgiával tekinteni erre az időszakra, amelyet valójában a megelőzés hiánya, a fiatal középkorúak körében tragikusan magas rák- és infarktushalálozás, valamint technikai lemaradás jellemzett. Ám amíg az ipar rendbetétele a nyugati tőke bevonásával történt, az egészségügyben „saját erős" fejlesztésekre volt szükség. A politika pedig szembesült vele, a nyugati egészségügyi technológiára való átállás költségei vállalhatatlanul magasak.

Az „aranykor" 1990 és 1994 között volt, amikor a reformlépésekhez többletforrás is társult, 1994-ben reálértékben is nőtt az egészségügyre fordított összeg. Surján László minisztersége idején a háziorvosi rendszer kialakításához csaknem ötven százalékkal bővülő források társultak. (Azóta sem sikerült reálértékben utolérni a húsz évvel ezelőtti értéket.) Kormányokon átnyúló intézkedéssorozattal érték el a teljesítményelvű finanszírozásra való átállást és a területi finanszírozási különbségek kiegyenlítését.

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese szerint (az ő segítségével tekintettük át a korszakot) ekkor még a kiélezett politikai csaták nem terjedtek ki az egészségügyre. 2006 előtt előfordult, hogy a lobbisták ugyanazt a javaslatot az ellenzékkel és a kormánypártokkal is beterjesztették a parlamenti bizottság elé, és közös indítványként mehetett tovább.

Az egészségüggyel kapcsolatos, a szerző szerinti 10 legnagyobb hazugságról itt olvashat.