Az egészségügy a politika csapdájában

„Közel vannak a választások" – ezzel magyarázta az egészségügyi államtitkár, miért nem sikerült keresztülvinnie a kormányon a kórházi kancellária-rendszert.

Pedig a kicsivel több mint egy évvel ezelőtti hivatalba lépésekor Ónodi-Szűcs Zoltán még magabiztosan nyilatkozott arról, hogy a kórházi gazdálkodás ésszerűsítését célzó, ugyanakkor a kórházigazgatói szabad(os)ságot is jelentősen megnyirbáló kancelláriák kiépítéséhez is bírja Orbán Viktor miniszterelnök támogatását. Ez nyilvánvalóan így is volt, ám hiába igazgatott egykor maga is kórházat, nemcsak volt kollégáit, az orvosok tömegeit sem sikerült az ügy mellé állítani. Sőt, azzal, hogy számtalanszor elmondta, az ellátórendszer nem a betegek, hanem a saját érdekeit szolgálja, még maga ellen is hangolta a doktorokat, és a politikában járatlanként nem ismerte fel, hogy mindez milyen következményekkel járhat. Akkor sem, amikor Lázár János miniszter nyilvánosan is elmondta, nem ért egyet az egészségügyi államtitkár terveivel, mi több, egyenesen úgy nyilatkozott: nem szabad lebecsülni a magyar orvosok érdekérvényesítő képességét, nincs olyan kormány, amely képes lenne függetleníteni magát tőlük, és ő sem szeretne konfliktusba keveredni velük. Így, bár sokan drukkoltunk azért, hogy legyen végre egy egészségügyi miniszter vagy államtitkár, akinek sikerül véghez vinnie átalakítási terveit, már hónapokkal ezelőtt látszott, hogy az egészségügyben most sem lesznek érdemi változások - olvasható a magyaridok.hu weboldalon.

Erről azonban nem (csak) Ónodi-Szűcs Zoltán tehet. Felelőssége van benne az egészségügy kulcsszereplőinek, hangadóinak, akik több mint negyedszázada keresztbe fekszenek minden érdemi változtatásnak, és a mindenkori kormányoknak is, amelyek eddig minden egyes alkalommal nem, vagy későn akartak hozzáfogni az egészségügy reformjához. Holott nyilvánvaló: túlságosan érzékeny terület ez önmagában is, amibe a választások közeledtével öngyilkossággal ér fel beavatkozni.

Az egészségüggyel, betegként vagy hozzátartozóként, előbb vagy utóbb, de mindenki kapcsolatba kerül. Ezt használja ki a mindenkori politika, és ezért reménytelen konszenzust remélni a kérdésben.

Saját maga és ágazata esélyeit vélhetően már Ónodi-Szűcs Zoltán is reálisabban látja, mint egy évvel ezelőtt. A kérdés csak az, ő vajon mit kezd ezzel a felismeréssel.