Az egészségügy állapota nem felel meg az ország fejlettségi szintjének

A G7.hu Állami+magán címmel fórumot biztosított egy egészségügyről szóló sorozatnak, amelyben jómagam és a hazai egészségügy számos meghatározó képviselője írta le meglátásait, véleményét különböző nézőpontból az állami és a magánegészségügy együttéléséről. És annak ellenére, hogy más-más területet képviselünk (közfinanszírozott állami kórházak, egészségpénztárak és egészségbiztosítók, magánklinikák és klinikai hálózatok, egészségügyi prevenció), mind hasonló következtetéseket fogalmaztunk meg - írta Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser, egészségpolitikai szakértő frissen megjelent összefoglaló elemzésében.

Mint írta, egyetértettünk, hogy a hazai egészségügy állapota nem felel meg az ország fejlettségi szintjének, az elvárható társadalmi normáknak, és hogy a magyarok egészségi állapota az egyén, a család, a helyi közösségek és az egész társadalom szintjén is jóval nagyobb odafigyelést indokolna. Ugyanakkor abban is konszenzus volt, hogy az ellátórendszer problémáinak a megoldásáért a legtöbbet az állam tehet a megfelelő hosszútávú stratégia kialakításával és megvalósításával.

Hiába gondoljuk, hogy előrébb való a gazdaság fejlődése (legyen szó magasabb GDP-növekedésről vagy állami befektetésekről, például egy telefonszolgáltató megvásárlásáról), rá kell jöjjünk, hogy a társadalom jóléte, egészsége az, ami hosszú távon igazán számít. Egy beteg társadalom gyógyítása pénzbe kerül, az egészséges társadalom viszont erőforrásokat szabadít fel, és a fejlődés, a versenyképesség alapját jelenti.

Jobb- vagy baloldali egészségpolitika nem létezik. Egy egészségpolitikai irány kell, amely lehetővé teszi az esélyegyenlőséget támogató, hatékony, a társadalom és a beteg érdekeit előterébe helyező ellátórendszer felépítését. Ez mindenkinek az érdeke, nem lehet mellékes feladat.

Ha ebből indulunk ki, akkor az egészségügyi költségvetés rendberakása az egyik első fontos lépés: míg a modern, mintaértékű országok GDP-jüknek nagyságrendileg tíz százalékát költik egészségügyi ellátásokra, nálunk ez jóval kevesebb, körülbelül hét százalék. Növelni kell az egészségügyre fordítandó közkiadásokat, és pluszban szükség van kiegészítő egészségbiztosításra és az egészségpénztári megtakarítások erősítésére.  Az összefoglaló itt érhető el