Az egészségügy nem omlik össze, hanem lassan, folyamatosan romlik

A Konszenzus az Egészségért Kör (KEKSZ) reformjavaslataira a politika egyelőre nem vevő, de a munka során kiderült, hogy szakpolitikák szintjén van kormányképesség az ellenzékben - mondta a Népszavának adott interjúban Balkányi László belgyógyász járványszakértő, aki a budapesti Margit Kórháztól a stockholmi Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központig (ECDC) ívelő pályája során az egészségügyi informatikában is elmélyült.

– Közeledik az összeomlás?

– Ez inkább politikai szlogen. Az egészségügy nem omlik össze, hanem lassan, folyamatosan romlik, gyengülnek a képességei. Elfogynak a szakemberei, mind hiányosabbak az eszközei. Időről időre ugyan látványosan beleöntenek pénzeket, főleg uniós forrásból, de ezek elköltésénél nem törődnek hosszú távú célokkal. Mindenekelőtt nincs program a minőségi szakembergárda pótlására, növelésére. Egyes megyékben, régiókban, egyes szakmákban a szakápolás, az asszisztencia és az orvoshiány kezd kritikus mértéket ölteni.

Hogy értékeli a tervbe vett kormányintézkedéseket?

– Tűzoltással reagálnak a helyzetre. Távlatosan kéne gondolkozni, konszenzusos alapvetések mentén. Olyan szolidaritáson alapuló rendszer kell, amelyben a transzparens minőségbiztosítás és a teljesítmény vezérli a megelőző-gyógyító munka megszervezését és ellenőrzését. A betegek, betegszervezetek részt vesznek a döntésekben és a végrehajtás ellenőrzésében is. A források pedig az eseteket és nem az intézményeket finanszírozzák. Egy további alapvetés, amit az előbbiek mellett a Konszenzus az Egészségért Kör, a KEKSZ képvisel, az, hogy az egészségügy nem jól működik egy erősen centralizált formában, hiszen a működési formái lényegüket tekintve sokrétűek. A világban színes, összetett az a szervezeti sokféleség, ahogy a különböző betegségeket legjobban lehet megelőzni, gyógyítani. Engedni kellene többféle tulajdoni, működési formát virágozni, és szabályozott keretek között hagyni vetélkedni őket. Az orvoslás és főleg az orvostudomány egy szabad szellemi tevékenység. Ha meg van nyomorítva, az új eljárások terjedése nagyon lelassul. A fejlesztésbe be kell vonni a vállalkozásokat is.

– A Rékassy Balázs és Kósa István vezette szervezetük átfogó reformprogramot dolgozott ki, a politika azonban egyelőre nem tart igényt rá.

– Mi nem akartunk egyik párt szolgálatába sem állni. A szakmával kívántunk konszenzust kialakítani. Bármit csináltunk, nyilvánosságra hoztuk, eljuttattuk szakmai szervezetekhez, az ágazati vezetéshez, és a választásokra készülő egyesült ellenzékhez is. A Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt programján dolgozó Komáromi Zoltán egészségügyi munkacsoportja fogékony volt az elképzeléseinkre, de a pártok beletenyereltek a folyamatba a viszályaikkal, látványos intézkedések erőltetésével. Ettől függetlenül elmondhatom, hogy szakpolitikák szintjén igenis van kormányképes ellenzéki erő. Továbbra is szükség lenne együttműködésre a szakmai szervezetek között, csak így és még nagyobb részvétellel lehet nyomást gyakorolni a politikára. Svédországban is negyven évig tartott, mire elérték azt, hogy a mindenkori kormány az egészségügyet érintő jelentős kérdésekben folyamatosan konszenzusra törekedjen a szakmával – bevonva az érintetteket, ellátottakat is.