Az egészségügyet is sorsára hagyták

Nincs olyan egészségügyi konferencia, nyilatkozat vagy interjú, ahol, amelyben nem hangzik el mostanában az ágazatokon átívelő népegészségügy, az egészségfejlesztés, életmódváltás és a szűrések fontossága. A csodafegyverként beállított megközelítés valójában 1987 óta létezik hazánkban, amikor alig néhány hónappal az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hasonló programjának meghirdetése után elkészült az egészségmegőrzés első magyar koncepciója. Éllovasokból mára sereghajtók lettünk. Az eltelt csaknem három évtized népegészségügyi hullámhegyeit és völgyeit elemzi Kökény Mihály doktori disszertációja, amelyet a napokban védett meg. A volt szocialista minisztert a múltról és a mostani szemléletváltásról is kérdezte a Népszava.

- Sokak szerint nálunk még az egy tárcán belül működő területek sem képesek szorosan együttműködni.
- Amikor 2010-ben megalakult a humán tárca, akkor ez volt a jelszó, de valójában minden ide tartozó területet lenyomtak a közigazgatási hierarchiában. A miniszter, majd a parlamenti és közigazgatási államtitkárok után következnek a szakállamtitkárok, akik a kabinetülésekre alig jutnak el, mert Orbán Viktor nem akar az egyes ágazatok sanyarú helyzetéről vitatkozni. Holott a népegészségügyben mindig akkor volt felfutás, amikor a nyitottabb kormányok mögé mertek nézni az orvoslásban jelentkező kockázati tényezőknek, vagyis hogy egyes jövedelmi csoportok miért betegebbek, mint mások. Ehelyett most a szakági vezetők a háttérben harcolnak egymással a csekély forrásokért.

- Folyamatosan változik a népegészségügyi intézményrendszer is. Jó az irány?
- Az ÁNTSZ meggyengült, területi szervei betagolódtak a politikai vezetés alatt álló kormányhivatalokba. Az erőforrás minisztériumban sincs szakember, hát még a többi tárcánál. A politikai alárendeltségre példa a sebtében meghozott törvénymódosítás, hogy a tisztifőorvos minden migráns kötelező szűrővizsgálatát elrendelheti. Még szerencse, hogy a józan országos főorvos asszony kijelentette, nincs járványveszély. Az egész csak lakossági hangulatkeltéshez kellett a kormánynak.

- Helyi és egyéni egészségtervek készítése kezdődött, egyelőre kísérleti programok keretében. Ez hozhat eredményt?
- Ezek használható technikák, de a településeknek nincs pénzük egészségfejlesztésre, a stadionok pedig nem ezt a célt szolgálják. Abból kellene kiindulni, hogy a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, márpedig a betegség és a szegénység kéz a kézben jár, az átélt gazdasági válság is növelte az egészségi kockázatokat. Akkor lehet érdemben foglalkozni a lakosság egészségi állapotával, ha tudomásul vesszük, hogy ezt meghatározza a jövedelmi helyzet, az iskolázottság és ha nem tudjuk csökkenteni az iszonyatos egyenlőtlenségeket, akkor nem tettünk semmit. Most a születéskor várható élettartamban 13 év a különbség a legjobb megye legmagasabb jövedelmi csoportjai és a legrosszabb helyzetű megye legalacsonyabb jövedelmű csoportjai között, ami iszonyú egy ilyen kicsi országban... A teljes interjú