Az egyetemen megtanították: a beteg a legfőbb érték

Dr. Felszeghi Sára egyetemi docens, szakfelügyelő főorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, háziorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, de még akkreditált hajóorvos is. PhD fokozatát az orvostörténet és irodalomtudományok határ­területének témakörében szerezte, szakértők véleménye szerint első könyvével sikerült új műfajt teremtenie! Az orvoslás mellett kutat, oktat. S ha már a Miskolci Egyetemen orvos, úgy gondolta, jogi végzettséget is szerez. Az eredmény: egy újabb kitüntetéses diploma – írja a szon.hu portálja, amely szerint a kitüntetett szakember mindezek mellett zongorázik, fest (porcelánt is), bár újabban a grafika vonzza inkább, maga tervezi és varrja a ruháit, és híresen jól süt-főz.

Székelyudvarhelyen születtem, de az iskoláimat már Marosvásárhelyen végeztem. Édesapám építészmérnök, édesanyám iskolaigazgató, okleveles tanítónő volt. Én vagyok a legkisebb a családban: két bátyám egyike (a nálam tizenöt perccel idősebb ikertestvérem) fogorvos, a másik műszaki végzettségű. A felmenőink döntően tanárok, papok, orvosok voltak, mérnök alig fordult elő. A nagybátyáink között több nagy hírű professzor is volt.

Nagynevű tanárok megtanítottak arra, hogy a kötelesség, a fegyelem nem öncélú valami, hanem eszköz, út a tudás felé. A szüleim is azt vallották, hogy az adottság, tehetség nem jogot jelent, hanem kötelezettséget.

Nagy szigorúságban, de nagy-nagy szeretetben nevelkedtünk.  A családunkban a kitűnő bizonyítvány elvárás volt. A szüleim azt mondták, mindenki képessége szerint kell hogy teljesítsen, ebben nem kötöttek kompromisszumot. Hálás vagyok a szüleimnek, tanáraimnak, professzoraimnak mindazért, amit tőlük kaptam, és ezt igyekszem a betegeim javára kamatoztatni, hallgatóimnak továbbadni, segíteni mindazokat, akik hozzám fordulnak – összegezte dr. Felszeghi Sára. 

A teljes cikk itt olvasható.