Az egyetértésből most tovább kell lépni a cselekvésre

Egy hónapja világgá kürtölte az ellenzéki sajtó, hogy egyetlen szakorvos halálával instabillá vált a budapesti érsebészeti ellátás, ami természetesen így nem igaz, írja a pestisracok.hu. A Péterfy Sándor utcai Kórházból márciusban egyszerre távozott két érsebész és egy rezidens egy másik intézetbe, és az ekkor egyedül ott maradt orvos júniusi halála miatt szűnt meg a sürgősségi érsebészeti ellátás, amelyet más budapesti kórházak vettek át. Például az, ahova az említett érsebészek átmentek. Baj viszont még akkor is van, ha az ellenzéki média túlfújta az esetet – többek között erről beszélt a Pesti Srácoknak dr. Szeberin Zoltán, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke. A szakorvos egyúttal felvázolta azokat a szakmai javaslatokat, amelyekkel rövidtávon növelhető lenne az ellátás stabilitása, 

Június végén bejárta a hír az ellenzéki sajtót, hogy Dr. Tóth Gyula váratlan halála nyomán instabillá vált a fővárosi ügyeleti ellátás, mert érsebész nélkül maradt a Péterfy baleseti központja. Mi a valós helyzet?

A Péterfy utcai kórház és az Országos Baleseti Intézet (ahol Dr. Tóth Gyula az érsebész részleg vezetője volt – a szerk.) egybe tartoznak, vagyis a Péterfy a budapesti területi kötelezettsége mellett ellátja a baleseti intézet érsérültjeit is. A Péterfy érsebészetéről idén márciusban távozott két orvos és egy rezidens a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe (GOKI), akkor maradt hirtelen egyedül a nemrég elhunyt kolléga, miközben a szabályozás szerint legalább három érsebész szakorvosnak kell lennie egy ilyen profillal is rendelkező kórházban. Emiatt a Péterfy már akkor kiszállt a budapesti sürgősségi érsebészeti ügyeletből, miközben változatlanul elvégezték ott a tervezett érsebészeti műtéteket, és ellátták az ilyen jellegű baleseti sérülteket is egy orvos és egy rezidens által. Ez ritka helyzet, hogy az egyetlen szakorvos esik ki az adott kórház egy részlegéről.

Világos, hogy a körülmények is szerencsétlenül játszottak össze, de mégiscsak előállhatott egy ilyen helyzet. Milyen rendszerszinten a helyzet?

Kásler miniszter úr azt nyilatkozta, hogy nincs összeomlás, megoldották a helyzetet. Ez tulajdonképpen igaz, hiszen az ellátásba besegítettek más intézetek is (a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikája és a GOKI), de az alapprobléma, amely miatt a helyzet előállhatott, továbbra is fennáll. Ha ezen nem változtatunk, meg fog ismétlődni a júniusi eset. Az alapprobléma, hogy lakosságarányosan kevés az aktív, ügyeletet adó, állami egészségügyben dolgozó érsebész, különösen a közép-magyarországi régióban, ahova 3-3,5 millió ember ellátása tartozik. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság és a szakmai kollégium már többször letette az illetékesek asztalára a jelentést, hogy kevés az érsebész, sőt várhatóan a nyugdíjazások miatt néhány éven belül még kevesebb lesz. Az utánpótlás megszervezése elengedhetetlen, de nagyjából tíz év, mire valakiből profi szakorvos lesz, úgyhogy a várt utánpótlás beéréséig az ellátás átszervezése már ma szükséges a régióban. A meglévő érsebészeti centrumok összevonása lenne megoldás, így kevesebb helyre összpontosulhatna a meglévő szűkös humán erőforrás.

...

Hol és hogyan lehetne megoldani ezt a centralizálást a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság szerint?

Ez egészségpolitikai feladat. A szakma abban tud segíteni, hogy jelzi: az említett 3-3,5 millió emberre nem kellene több négy nagy érsebészeti központnál. Most a Péterfyt is beleszámolva van hét. Országosan 15-16 ilyen központot terveznénk a mostani 29 helyett. Az irány tehát jó, a centrumkórházakkal négy ilyen budapesti központ lesz, de a beteg már holnap jön, és emiatt vannak folyamatosan a problémák. Az elvvel egyébként mindenki egyetért, de amikor arról van szó, hogy melyik szűnjön meg, akkor mindenki úgy van vele, hogy a miénk azért maradjon meg. Erről nem az én tisztem dönteni, de az zavaró, hogy évek óta csak beszélünk a változtatásokról.