Az élő végrendelet fontosabb, mint hinné

Az élő végrendelet nem a hagyaték felosztásáról rendelkezik, hanem arról, hogy az érintett személy mely egészségügyi beavatkozásokat enged, s melyeket tilt cselekvőképtelensége esetén, írja a 168.hu. 

Farkas András nyugdíjszakértő az életvégi döntések előkészítéséről ír a hírlevelében. Az egyik ilyen életbevágóan fontos döntési terület az egészségügyi önrendelkezési jogunk gyakorlásához kötődik: ez az élő végrendelet témaköre.

A szakirodalomban elterjedt „living testament" vagy „living will" elnevezés, amit magyarul „élő végrendeletnek” nevezünk, megtévesztő lehet. A végrendelet szóra ugyanis mindenki a hagyatéki ügyek rendezését asszociálja, ám az élő végrendelet másról szól. Nem a hagyatékunk halálunk utáni felosztásáról rendelkezik, hanem arról, hogy ha cselekvőképtelen, vagyis döntésképtelen állapotba kerülnénk az egészségügyi állapotunk romlása miatt, betegség vagy baleset miatt, akkor milyen életfenntartó vagy életmentő kezeléseket végezhetnek el rajtunk és mely beavatkozásokat nem.

Az egészségügyi törvény és egy vonatkozó kormányrendelet lehetővé teszi, hogy valaki előzetes jognyilatkozatban visszautasítsa a jövőben esetleg szükségessé váló egészségügyi beavatkozásokat – így a cselekvőképes személy előre élhet az egészségügyi önrendelkezés jogával arra az esetre, ha később döntésképtelenné válna.

Az élő végrendelet révén az érintett személy előre szabályozhatja, hogy ha a jövőben betegség vagy baleset következtében cselekvőképtelen állapotba kerülne, akkor milyen egészségügyi beavatkozásokat végezhetnek el rajta.