„Az embereket gyerekként kezelik” - interjú egy háziorvossal

Az egészségügybe vetett bizalom megrendült, a járvánnyal kapcsolatos központi kommunikáció kapkodó és bizarr. Mindez a „végeken”, az orvosi rendelőkben csapódik le – mondja a nepszava.hu-n Darvai László ostorosi háziorvos.

Folyamatosan csörög a telefonja, mindenki kérdez, aggódik, bizonytalan.

A betegek rendkívül kaotikus helyzetbe kerültek, mert a központi kommunikáció torz, zavaros, és ellentmondásokkal teli, akár a maszkhasználatról, sportrendezvényekről, tömegközlekedésről, kaszinókról, idősek vásárlási sávjáról, iskolák, plázák nyitvatartásáról, akár az éjszakai kijárási tilalomról legyen is szó. Ma szinte senki nem tudja, kinek, milyen szempontok szerint, milyen vakcina jár, egyáltalán hol és kik döntenek arról, hogy ki milyen listára kerüljön fel. Ötpercenként kapom a telefonokat, hogy „doktor úr, a szomszéd Marikát, aki fiatalabb, és nem is annyira beteg, mint én, már két hete be tetszettek oltani, én meg még mindig nem kerültem sorra.” Sajnos ez mind-mind rajtunk háziorvosokon csapódik le, nekünk kellene megmagyaráznunk, milyen szempontok alapján dől el, hogy két hasonló korú ember közül az egyik miért igen, a másik még miért nem kapja meg az adott vakcinát. Az emberek jó része eddig megbízott az egészségügyben, de épp ezek miatt az anomáliák miatt egész egyszerűen elszállt a bizalma. Rossz hallgatni a kifejezések értelmét sem ismerő politikusok megszólalásait orvostudományi kérdésekben. Mivel mindenki folyamatosan ellentmondó információkat kap – s ebben mondhatom azt, hogy a politikai térfél valamennyi szereplője ludas – már az egészségügyi szakpolitikusoknak, sőt a tudósoknak sem hiszik el az információkat. Nagy hiba volt a tudományt, s annak szereplőit háttérbe szorítani, mert emiatt mindenki elbizonytalanodott.

Mondana konkrét példát erre a bizonytalanságra?

Nagyon nehéz beszélni egy pácienssel, aki előző este azt hallja a televízióban: a háziorvos dönti majd el, hogy egy adott korcsoporton belül ki az, aki az oltási sorrendben majd előrébb kerül. Erről szó sincs. Gyakorlatilag semmilyen beleszólásunk nincs abba, hogy ezeken a listákon kit vehetünk előre és miért. A beteg viszont ennek az ellenkezőjét hallja, ezért aztán folyamatosan, szinte félpercenként csöng a telefonunk, és magyarázkodni kényszerülünk. Ilyen körülmények között kellene szerveznünk az oltást, miközben az infarktusos, agyvérzéses, balesetet szenvedett betegek száma nem változott. Nyakunkon a harmadik hullám, nagyon sok az új fertőzött. A terheink jelentősek és egyre nőnek. Ennek ellenére csaknem minden háziorvos kollégám nevében mondhatom: erőn felül is végig fogjuk csinálni az oltási kampányt, hiszen mindannyian egyetértünk ennek fontosságával, és egy hajóban evezünk. Csak szeretnénk hozzáférni a kormánylapáthoz is, nemcsak az evezőhöz.

Az oltási listák meglehetős vitákat váltottak ki már eddig is.

Én sem tudom megmagyarázni, hogy a hozzánk központilag leküldött dokumentáción, ahol a krónikus betegeknek kellene első helye szerepelniük, miért vannak makkegészséges sportolók, azon a listán pedig, ahol az elvileg krónikus betegségekben nem szenvedőknek kellene lenniük, miért vannak három infarktuson átesett páciensek. Hangsúlyozom: egyáltalán nem hiszem, hogy bárki tudatosan akar rosszat a saját polgárainak, de azt igenis nagyon fájlalom, hogy azok, akik ezt a szakmát képviselik, például a háziorvosok, egyáltalán nincsenek vagy csak nagyon kevéssé vannak bevonva a döntés-előkészítési folyamatokba. Nem gondolom, hogy bárki Budapesten, bármilyen hivatalban a háziorvosoknál jobban tudná, hogy a saját pácienseink közül kinek kellene elsőbbséget élveznie a védőoltáshoz való hozzájutás sorrendjében, ennek ellenére nem találjuk sokuk nevét azon a listán, amelyet valahonnan fentről valamilyen szempontok alapján összeállítottak, és elküldtek nekünk.

További részletek a cikkben.