• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Az én koronám - megrázó beszámoló egy fertőzöttől

Lapszemle 2020.07.29 Forrás: magyarhang.hu
Az én koronám - megrázó beszámoló egy fertőzöttől

Az újságíró Erdélyben fertőződött meg, a cikkben a László Kárházban töltött 22 napját meséli el. 

Nem tudom, mi volt szörnyűbb a 22 napban, a percek reményvesztett múlása, a palackból rendületlen áradó oxigén csobogása, a rutinná váló gyógyszerkapkodás, a szuri, a vérvétel, a hő- és szaturációmérés, a vizit és a vajas zsömle türelmetlen várása, az egyenleves ízetlensége, a minden éjjel elsütött – maguk is kérnek pelenkát? – poén szárazsága, vagy a rendszeresen 15 óra körül betévedő darázs falánk erőszakossága, a kezdetben csak éjjeli, aztán nappal is egyre hangosodó, velőbe markoló jajveszékelések, a hajnali szűrés (orr- és garatváladék levétele) vagy a halottak bezacskózása? - olvasható a hang.hu-n.

Mostantól minden cipzár behúzásra a féllábú bácsi jut eszembe, aki beszűkült tudatállapotában fel sem fogta, hol és mi van vele, de élénken figyelt ki az ablakon, miközben boldogan majszolta a kockasajtos zsömlét. Utolsó (az övé, milyen szörnyű ezt kimondani, de ebben közösek vagyunk, mindannyiunknak lesz egyszer egy utolsó esténk) este még köszöntem is neki, tekintete máshol járt, de biztos, hogy valahol itt, ebben a mi világunkban kolbászolt. Reggelre meghalt.

Nem ő volt az első és nem az utolsó. Nevét nem tudom, de azt igen, hogy hányadik áldozata volt a magyarországi koronavírus-járványnak. A nyitott folyosó jelentette a kapcsolatot a külvilággal, a rendezettnek tűnő parkkal, az ismétlődő vihartól felkavart csenevész, nem nemes, de zöld fákkal, az autókkal, a napfénnyel, a rokonokkal, akik úgy gyűltek az ablakok alá, mint börtön mögött a szeretők. Csak tudnám, hogy mit keresett egy szál vörös rózsa az egyik padon?

A folyosóra betegeknek tilos volt kilépni. A be- és kifelé vezető út volt a szabadság, a folyó, az élet, amelynek része a halál. Itt jöttek és mentek az élők, a holtak és a frissen felszabadult lelkek. Találkoztam mindegyikükkel.

További részletek a cikkben.