Kellő odafigyeléssel megelőzhetőek lennének az öngyilkosságok.
Sokszor ugyan meghalljuk a jelzéseket, segélykiáltásokat, de azt gondoljuk, nincs valós veszély - magyarázta a szakember. Az öngyilkos nem az élettől akar megszabadulni, hanem máshogy akar élni, de ezt az utat nem találja meg. Nagy a felelősségünk, hogy odafigyelünk-e a másikra – mondta az elmúlt napok öngyilkosságairól szólva a Kossuth Rádió reggeli műsorában Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus.
Sokszor ugyan meghalljuk a jelzéseket, segélykiáltásokat, de azt gondoljuk, nincs valós veszély, pedig a legcsekélyebb jelzésre is oda kell figyelni, időt kell szánni a másikra, aktívan szükséges segíteni – hangsúlyozta a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője.
A szakember kitért rá, az „autoagresszió", a családtagokra is kiterjesztett öngyilkosságok egy fonalra fűzhetők fel: olyan magas az illető stressz-szintje, olyan kétségbeesett, hogy semmilyen megoldási lehetőséget nem talál.
Bagdy Emőke beszélt arról is, hogy a férfiaknál, akik általában nehezebben beszélnek a problémáikról, „a testi folyamatok kerülnek esetleg végveszélybe, az infarktus is öngyilkosság átvitt értelemben (…), az illető nem tesz semmit azért, hogy mentesítse magát a magas stressz-feszültségtől" – magyarázta.