A halandóságot tekintve 2020-ban mindkét nem esetében az 55–64 éves, illetve a 65 éves és annál idősebb korosztály volt a legveszélyeztetettebb.
Bár a médiában általában a kamaszkori öngyilkosságok kapnak teret, a halandóságot tekintve 2020-ban mindkét nem esetében az 55–64 éves, illetve a 65 éves és annál idősebb korosztály volt a legveszélyeztetettebb. „Az időskori öngyilkosság sokkal megfontoltabb, megtervezettebb és tudatosabb lépés, mint a kamaszkori. Sok idős ember csendben, otthon vet véget életének, de ennek nincs olyan hírértéke, mint annak, ha egy idős pár közösen akar meghalni, ráadásul az egyik fél túléli a történteket. Ez óriási érzéseket és indulatokat vált ki” – nyilatkozta a Népszavának Suskó Nikoletta tanácsadó szakpszichológus.
Az időskori elkövetések hátterében természetesen egészen más motivációk állnak, mint a más korosztályokban elkövetett öngyilkosságoknak. Erik H. Erikson szerint az időskor 65-70 éves korban kezdődik, a pszichoanalitikus ebben az életszakaszban két nagy csoportra osztja az időseket: van, aki integráltnak érzi az addigi életét, és van, aki nem tud úgy visszatekinteni, hogy rendben volt az élete, jó helyen van, megvalósította, amit szeretett volna, ekkor lép működésbe a kétségbeesés. Ez pedig lelki krízisbe sodorhatja az egyént, ami olyan erős kilátástalansághoz vezethet, ami akár öngyilkosságba is torkollhat.
„Nagyon nem mindegy, hogy egy társadalom hogyan bánik az időseivel, milyen üzeneteket közvetít feléjük. Ilyen eseteknél gyakran azzal indokolják a döntésüket az idősek, hogy nem akarnak kiszolgáltatva bekerülni egy egészségügyi intézménybe. Az biztos, hogy ezen az sem segít, hogy az utóbbi években mindannyian azt halljuk, tapasztaljuk, milyen méltatlan vagy nehéz körülmények között dolgoznak az egészségügyi intézményekben. Nem az a társadalmi üzenet, hogy itt jó helyen vagy, életvégi helyzetben is méltó és szeretetteljes bánásmódban részesülsz. Ez a félelem egyáltalán nem napjainkban alakult ki, hanem évtizedek óta mindenki azért fohászkodik, hogy jaj, csak be ne kerüljek a kórházba. Ezen a helyzeten a covid is nagyon sokat rontott, hiszen magányosan, elszigetelve haltak meg emberek, és arról is hallani lehetett, hogy az orvosoknak időnként mérlegelni kellett, ki kapja meg az életmentő ellátást.”
Továbbiak a teljes cikkben